Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

fejét a disznócska, röffen egyet, visszafordul és nagy ügetéssel otthagyja új gazdáját. Az ifjú legény pedig káromkodva iramodik a dezentor után. Egész gabalyodás van, a mindinkább ritkuló disznó vásárban. Egy másik vevő a lábára kötötte megvásárolt süldőjének a békési madzagot, úgy irányítja suhogó vesszővel a jószágot. Ügy látszik, hogy sikerült, mert már távolodnak. Egy újabb vásárló a malac nyakába vetette a pányvakötelet, mivel nagyon bőven hagyta, kihúzta fejét. Messziről csak az látszott, hogy a malac jó irányba futott, mindig csak távolodott a vásár területéről. Hazaterelgetésnél legrosszabbul járt egy öreg házaspár. Ök is vettek az eladott hízó árából egy jó alakú nagyobb, erősebb süldőt. Az öreg bácsi, mert úgy is szokták, a kötelet a süldő derekára erősítette. Az első két lába után. A bácsi vezeti, s pár szem kukoricával csalogatja. A néni pedig hátulról egy vesszővel birizgálja a süldőt. Mennek szépen, megelégedetten, lépésben. Egyszer azonban a süldő valamitől megijed. Félre ugorva a pányvát kirántva a bácsi kezéből és egy mellékutcán nekiiramodva, fut nagy igyekezettel. A bácsi áll a meglepetéstől, szegény néni pedig igyekezne a szökevény után, de hát az már a másik utca végén jár. Mi lesz hát, hogyan, mikor kerül kezébe? Befejeződik hát a "nagy disznóvásár, mindenfelé apróbb eseményével. Azok az árusok pedig, akik a holnapi tehénvásárral akarják a disznó eladási árát hasznosítani, éjjelre itt maradnak és már most elhelyezkednek a kocsiállások sorában, a nekik megfelelő helyre. A visszaemlékezések sorában áll, hogy a békési disznóvásár nagy forgatagában, volt egy Fekete János nevű kupec, aki versenyt vásárolt egy kollégájával Kutyik Istvánnal, aki szintén külföldi kereskedőkkel volt kapcsolatban. Maguknak is volt egy nagy hizlaldájuk és részesei voltak nagy kártyacsatáknak, ahol sok hízó ára forgott kockán. Ide veszek egy kubikosból lett disznókereskedőt is, Kiss Gábor nevűt, aki szintén jól megszedte magát. De ő maga hajkurászta a megvett állatokat is, a szomszéd falvakból. A szegényebb embereknek néha magasabb árakat fizetett, hogyha látta rá vannak szorulva és megérdemlik azt.