Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

Valamelyik öreg cigány, aki a bandából már kivénhedett és oda nem veszik be, hóna alá kapja ilyenkor a hegedűt és szép lassan haladva muzsikálja a szebbnél-szebb magyar nótákat. Még meg is bőgeti az állásban az öreg kocsiőrzőt és az szívesen ád neki egy pengőt, vagy forintot. A vér cigány húzza még akkor is, mikor elhallgattatni akarják. így a kocsi állásában, nem is mindig unatkoznak a vásár végét váró kocsiőrz'5k. A cigányok járják egyesével is a vásárokat, a vásárközöket és kiki a módja szerint üdvözli, köszönti a sorban áruló iparos mestereket különösen alkonyatkor, a vásár vége felé. A kutyabőrdudás is fújja még valamelyik soron a dudáját. A duda kutyabőr-tömlőből adja a hangot a fasípon keresztül. Legalább dohányra való kerüljön a kostök zacskóba a magányos egyedüllét idejére. Kéregető koldusok is állnak nagy vásárkor a keresztutak sarkán. Kis zsámlira ülnek, úgy tartják a járókelők kezeügyébe, szerényen alázatos hangokon az apró krajcárokat, filléreket kérő tányért. Zongoraverkli, új érdekes zeneszerszám volt, az 1880-as 1890-es években. Kétkerekű kocsifélén volt felállítva. Űgy tolta maga előtt a zongoraverklis, a vásári sorok között. Egy szép kép volt ráfestve. Ilyen zongora verklihez, rendesen két ember tartozott. Az egyik tolta és forgatta a verkli hajtókáját, a másik ember pedig tányérral kérte a hallgatás díját az emberektől A zenével kéregetők a békési vásár alkalmával, a községben maradtak, több napig, vagy talán hétszámra is. És házról-házra járva bementek az udvarra, néha a műhelyek elé is és ott újra elzongorázták a vásárban halott szép nótákat. A zongoraverklis pl. nagyon szépen tudta zongorázni a „Rákóczi indulót". A vásár vége felé, ha már bejártuk az egész vásár területét és megnéztünk minden kínálkazó látnivalót, vegyük figyelemre azokat a vándorlegényeket is, akik se nem hintáslegények, se nem béreslegények, sem nem szolgalegények, hanem rendszeres ipari munkára adták magukat és bizonyos idő múltával, szintén iparos emberekké válhatnak. Mesterlegényeknek, a kézműves iparos helybeli segítő erőit nevezték. Ök már le-