Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

bíró is elnézi ezt csekély kihágást. Mivel ez a szegény ember szánalomraméltó produkciójával nem csinál valami nagy rendellenességet, a vásári rendben. A majomtáncoltató kis láncon levő majmocskájának dünnyög valami nótát és a kis sovány majmocska egyszer ugrál jobbra, máskor balra, bukfencet is vet, ami után a sapkáját adakozásra tartó gazdája beszedi a kis díjat a majmocska tudományáért. Közben a majmocska kapkodja-szedegeti a bámuló személyektől dobott csemege félét. A tenyérjósló cigányasszonyoknak nem kell sem asztal, sem nagy közösség, inkább félre húzódnak. Még a széket sem igénylik. Letelepszenek a gyepre, az árok szélére és jósolnak, kezet kézbe véve. Leginkább fiatalasszonyok szeretnek maguknak jósoltatni. De gyakran leányok is igénybe veszik a cigányasszonyok jóslását. A jóslást a tenyérbe futó erecskékből, azok vonalaiból hajlásaikból és az erek között levő húsemelkedésekből, magyarázzák ki. Meglátják a tenyér formáit és megmondják, ki, milyen munkát végez. Formájából következtetnek és megállapítanak jellemeket, egyéni tulajdonságokat. Az életkorból és az öltözetből ügyesen következtetnek. A házasélet, egyéni jólét, a szerelem és bánat kereteibe foglalják mondanivalójukat. Ha valaki nem elégedett meg jóslásukkal, megszabnak egy időpontot és addig kinyomozzák életkörülményeit. A cigányasszony nem mindjárt fogadja el, kivált a helybeliektől a jutalmat. Egy második találkozás alkalmával kosarát a háziasszony megrakja ennivalóval, hússal, tojással, liszttel, zsírozóval és egy pár krajcárral. A vásárban többen is vannak tenyérjósolók. Rendesen a vásár szélén, a kocsiállások között és hasonló búvóhelyeken ütnek tanyát és bonyolítják le üzleteiket. A pecséttisztító ember egyik-másik helyen, kis asztalkán sok ember figyelmét felhívja új találmányú portékájára. Mindenféle ruhából, szövetből, posztóból, gyapjúból, kamgárnból szemlátomást kiveszi a pecsétet és olyan lesz a ruha mint új korában. Odahívja valamelyik vásári embert, akinek folt van a ruháján, kis asztalához. Megnézi a pecsétet. Megmutatja a hallgatóságnak. Nagy kiabálások és sok beszéd között, kefélgeti erősen a poros ruhát, majd elővesz egy tányért, abba vizet