Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

közül Végh Mihály, Vári Gáspár, Végh Lajos és utóbb Véver Oszkár és Varga János gimnáziumi könyvárusra. A vásárban a pékek, illetőleg a péklegények, egy nagy fehér, karkosárban hordták a péksüteményeket. Az utakon fel s alá jártak. Egy kis trombita volt a jobb kezükben és azt fújták egy-egy keresztútnál megállva, vagy pedig lassan haladva. A nagy kosárban volt zsemle, vizes vagy tejes kifli, két krajcárért darabonként és egy krajcáros sóskalács fonatosan készítve. A pék fújta a trombitáját, ha valaki intett neki, megállt, feltakarta abroszát és engedte, hogy a vevő válogasson kiflit, zsemlét vagy sóskalácsot. Ha a nagykosár kiürült, újra ment a pékműhelybe és hozta a másik sütésből való friss süteményeket. A péksípot ismerték az emberek és a gyermekek, ha éhesek voltak vagy enni akartak, figyelték merre jár a pék nagy kosarával, arra felé vettek irányt és rendesen rá is találtak a mindig mozgó pékárusra. A halászok nemcsak a piacokon, de a vásárokon is sort fogtak és árulgatták halaikat. Sorban egymás mellett. A földön valami szövött kendőt terítettek le, amire torma levelet, vagy lapú levelet helyeztek és azon volt az eladást váró hal: csuka, harcsa, ponty, süllő, keszeg. Békésen a Fekete-Körös, FehérKörös, Büngösd vizében és más vizekben sok hal tanyázott. Szőlőszug, Belencéres, Décsér, Hidashát, Hosszúfok-sziget, Ditér, Csíborzug, Takácszug, Boruzszug, Veréb es-Fal opókengyel, Bodzászug, Csanódzug, Ercsizug, Határárok stb. helyek szinte tárházai voltak egy-egy halász embernek vagy halásztársaságnak. Ezek a halászok tudták merre van egyik-másik halcsoportnak a fészke, tanyája. Tudták, ismerték útjaikat. Gyerek koromban, az édesapám műhelyében (míg egyik-másik vevőnek a kalapját újra vasalták) hallottam a beszélgetéseiket. Hallottam az is, hogy szigonnyal halászták az akkori öregek, a Fekete-Körös kanyarjaiban, vízzsákjaiban, a nagy halakat, leső állásokból. Én magam, láttam hálóval, varsával, horoggal, kosárral, meregetővel és kézzel is fogni a halakat. Jó, híres halászok voltak: Kissék, Tarkovács Lajosék, Csuta-révészek, Halász-Szabó István, Szöllősiek. A vásárokon sokszor hordókban tartották a halakat. Az is előfordult, hogy ott a