Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

edényesek. Ezek szintén nagy tömegben felrakott szekerekkel jönnek, szinte nyikorog a szekér a nagy teher alatt. Ők hozzák az etető, itató vályúkat, vízhordó csobolyókat, fejősajtárt, favedret, sütőteknőt, búzamosó teknőt, húspácoló teknőt, famozsarat, gabonamérő vékát. Árultak kasza- és villanyeleket, bunkós somfabotokat, görcsös fütykösöket. Ezeket a pásztor emberek, a csőszök nagy örömmel válogatták és vásárolták. A faedényesek nagyon keresett árusai voltak a békési vásárnak. A szekérkasokat vidéken, de főleg Békésen is egyszerű parasztemberek készítik. Itt ugyanis a Körös folyók hullámterein sok a fűzfaültetvény. Minden kertgazdaságnak volt néhány sor fűzfaültetvénye is. Téli időben a meleg házban vesszőkötéssel foglalkoztak az emberek. Ilyenkor megfonták a szekér kasokat. Némelyik parasztember szekérkast sokat készített és a vásárban árulta. Volt oldalkas, saroglyakas, teljes fenékkas. A szekérkas zártabbá tette a szekeret, kivált őszi kukoricahordásnál nélkülözhetetlen volt. Olyan vidékről, ahol fűzfa nincs, a kasokat beszerezni messziről eljöttek a békési vásárokba. Az erdő közelében lakó magyarok, románok, szlovákok sokféle szerszámfát tudtak készíteni. Hatalmas vendégoldalak voltak besüllyesztve a kocsiderékba, amelyek között vontató rudak, kútostorok, a tetején pedig hosszabb rövidebb létrák voltak felkötve. A vásárlók kívánságaik szerint válogathattak benne. Választhattak kazalrakó létrákat, padláslétrákat, gyümölcsszedő-létrákat, kinek milyenre volt szüksége Megfordult itt iparos, földmíves egyaránt, hogy a maga igényének megfelelő létrát megszerezze. A régi időben, amikor a házak nádastetejűek voltak, szükséges volt a törvény rendelése szerint hosszú létrákat és hosszú nyélre erősített csóvákat készíteni, hogy az esetleges tűzvész alkalmával ezek kéznél legyenek. Egy udvaron szükséges volt a létra, a hosszúnyelű csóva, a kútostor, a vizes vályú és a vizes hordó, vízzel tele. Ezeket mind a békési vásáron vásárolták meg az erdős vidékről jött emberektől. A vendégoldal szintén szükséges volt minden lovas embernek. Volt olyan gazda, én ismertem ilyet, (Kiss László, Bélmegyer) aki mindent maga készített el.