Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

II. A betyárok és a betyárvilág általános jellemzése

fajta a fegyveres lovasbetyároké,'

2

'' az Alföldön különösen. Akadtak, főként a szabadságharc után. ún. kocsinjáró betyárok is, akik békés utazóknak tetszettek, de fedeles kocsijuk derékaljában a széna alatt fegyver volt. Megtámadtatásuk esetén a kocsin ülő 3—4 ember közül egy a lovakat hajtotta, egy a puskákat töltötte, kettő pedig lőtt a zsandárokra.

2

'' E formai jellegű elkülönítésen túl a nép beszélt a közönséges zsiványoknak tartott kapcabetyárokról,'

11 útonállókról, házásó betyárokról'

1

* (a fal alatt csatornát ástak a szobába és úgy vitték el az értéktárgyakat). Voltak íófcöfőfc,

29 akik különösen ősszel és tavasszal működtek, mert olyankor kevés nyom maradhatott utánuk. Az utóbbi két fajtával szemben a futóbetyár állandóan bujdosott, csavargott, rejtőzött, mivel személy szerint is üldözött, körözött ember volt. A házásók, lókötők, útonállók mindennapi foglalkozásuk mellett, éjjel fosztogattak, sokszor senkisem sejtette róluk, hogy ezzel is foglalkoznak. A rendszerint lovas futóbetyárokról általában tudták, hogy keresi őket a hatóság, életük állandó veszélyben forgott. A betyárkodók nagyobbik részét az alkalomszerűen fosztogató fajták adták. A kuruc időkből maradt bujdosókhoz csatlakozva alakultak ki az első betyárbandák, amelyekhez az elnyomás tönkretettjei könnyen megtalálhatták az utat. A közfelfogás szerint száztagú betyárcsoportok, ill. bandák is léteztek. Ez csak annyiban lehet igaz, hogy többszáz emberre is kiterjedhettek egyegy társaság összeköttetései. Az általános bandalétszám 4—6 volt de a hármas csoport sem volt ritka. 10—12 főnyi bandánál nagyobb együtt kóborlás esetén nem igen akadt. A bandatagok rendszerint nem jártak állandóan együtt, csak a megbeszélt időpontra jöttek össze alkalmas helyen. Az irányítást általában közös megbeszéléssel döntötték el, a vezér akarata nem volt megfellebbezhetetlen. Egy-egy kipróbált bandába csak 25. Uott. és Bálint Sándor i. m. (Szegedi Szótár) II. köt. 60. 26. Bálint Sándor i. m. I. köt. 792. 27. Uott. I köt. 635. 28. Uott. 584. Nagy Czirok László: Házásók. Néprajzi Közlemények. 1956. 96—101. 29. Tömörkény: A betyárfajták. Szegedi Napló. 1897. dec. 15. és G. F.: A betyárok osztályai. Vasárnapi Újság, 1863. 26. p.