Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

II. A betyárok és a betyárvilág általános jellemzése

a „jelölttől" nagy ügyességet kívánó betyársorozás útján ke­rülhetett be valaki. :!() Egyes szerzők (Zsilinszky, Reizner) szinte katonás szervezetű, nagylétszámú betyárcsoportokról beszél­nek, ez azonban nyilvánvaló túlzás, belemagyarázás. A betyárokkal, igen széles körben, számos ember tartott kap­csolatot, akik néha-néha maguk is részt vettek a betyárakciók­ban. A gyakran orgazdáskodó pásztorok (akik. az elhajtott jó­szágot is egyideig megőrizték), kupecek, a betyárok szeretői, ismerősei jöhettek itt számításba. Hozzájuk kapcsolódtak a pcsszushamisííók is, akik a lopott marhák, elkötött lovak „jár­latait" nagy ügyességgel megírták., 31 a jószág combjába sütött bélyeget „átalakították". A falvak, tanyák parasztsága mindvégig támogatta sors­társait, a betyárokat, a szegényebbek rokonszenvből, a vagyo­nosabbak félelemből. A szegénylegények kezdettől fogva anti­í'eu.dális vonásokkal telített működése nyomán az elnyomott jobbágyság a maga képviselőit, a szabad élet megtestesítőit látta bennük, különösen a lovasbetyárokban. A népi csodálat, szeretet alapján már a múlt század elején „ . . . a mendemondák nyomán legendák, születtek a szép, kiválóan nagyerejű, vak­merő, leány-, bor- és dalszerető betyárokról", 32 kivételes egyé­neket láttak benne, mint a mesehősökben. A betyárokról szóló nótákban, balladákban a „forradalmi ideológia elemei" 33 is felfedezhetők. A múltszázadi, bátorhangú, betyártémájú folklórtermékek legnagyobb része egyébként az Alföldön ke­letkezett. 3/| Sok legenda, üres kitalálás, idealizálás kerekedett már az ún. betyár életformáról, pedig rendkívül nehéz, sanyarú, ve­szélyes sors volt. A szegénylegények általában éjjel tevékeny­kedtek, nappal békés pásztoroknak, földművelőknek mutat­koztak és az ún. „nappaltatók", más néven „lappangtatok" se­gítségével fedezve voltak a hatóságok előtt. Az üldözés elől a 30. Nagy—Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon. Bp. 1959. 243—244. 31. Tömörkény i. m. (A betyáríajták.) 32. Dömötör i. m. 10. 33. Michna Sarolta id. ismertetése A. Melicheréík Janosíkról írott könyvé­ről. 24. Kálmány Lajos gyűjtéseiben (Szeged népe I— III., Alföldi népballadák.) nagy tárházuk van e nótáknak, históriáknak.

Next

/
Thumbnails
Contents