Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

II. A betyárok és a betyárvilág általános jellemzése

kívül elmés találmány volt a betyárcsutora néven ismert kulacsfajta, amelynek kettős fala volt. Az egyik részébe álomporos bort öntöttek. A kulacs szájának megcsavarásával szabályozni lehetett, hogy tiszta vagy az altatós ital folyj ék.A betyár megfelelő „beállítással" kínált meg borral valakit. Nagy tapasztalatot igényelt a nyomhajtás, vagy „csapásozás" művelete is, amellyel az elhajtott, elkötött jószág útját próbálták kideríteni/'

0 Nemegyszer zsákdarabot kötöttek a lovak patájára, hogy ne árulja el a patacsattogás az érkező betyárokat. Szinte zaj nélkül közlekedett a kocsinjárók „süket vagy betyárkocsi'"'

1 néven ismert járműve is, a kerékre tekert rongy, kóc stb. segítségével. Jó lovaikkal a betyárok gyakran alkalmazták üldöztetés közben a „lófárasztás" taktikáját, különösen a nehézlovú vasas németekkel szemben; messzire maguk után csalták a zsandárt, és annak paripáját teljesen kimerítve, szembefordultak vele/'A szegénylegények gyakran álarcban vagy bekormozott arccal, szedett-vedett ruházatban, kifordított subában csaptak le a gazdagokra, hogy nehezen legyenek felismerhetők. Számos módszer divatozott arra, hogy az áldozatok segélykérését lehetetlenné tegyék, esetleges ellenállásukat megbénítsák. Hasrafektették (arccal a földre), legtöbbször azonban megkötözték a megrémült gazdagokat. Egy vásárhelyi embert a megkötözés mellett még egy subával is leterítették, így olyan csendben kifoszthatták, hogy a vele egy házban lakók sem hallottak semmi gyanús zajt.

/,:t Nagy találékonyságra vall mindaz, amit a betyárok állandó búvóhelyein, a csárdákban és környékükön a szegénylegények biztonságának fokozására megvalósítottak. A csárdák általában forgalmasabb utak mentén, vagy útkereszteződéseknél épültek fel a 18. század közepétől kezdve. Virágkoruk a múlt század közepére esik, amikor a Dél-Alföld akkori 3 megyéje 39. Takács Lajos: Betyárcsutora. Néprajzi Értesítő, 1956. és Böcz Sándor: A csikóbőrös kulacsok művésze. Népszabadság, 1958. dec. 9. sz. 9. 40. Tömörkény—Cserzy i. m. passim. 41. Bálint Sándor i. m. I. 584. 42. Tömörkény—Cserzy i. m. „A lófárasztás" c. fejezet. 43. Szentesi Áll. Levéltár, Csongrád m. es. kir. törvényszék iratai. Bűnügyek: X 76 1853.