Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
II. A betyárok és a betyárvilág általános jellemzése
területén kb. 25 nevezetes és kétszer annyi kisebb, néhány évig fennálló vagy félreeső helyen épült csárda működött. Általában földesúri tulajdonban voltak és bérlők kezelték őket, akik gyakran összejátszottak a betyárokkal. (Ha nem tették, csúfosan megfizettek érte.) Fennállásuk a birtokosok közvetlen érdeke volt, emiatt a megyék hiába határozták el lerombolásukat többször is. A látogatottság emelése érdekében néha felhasználták azt a ma már hihetetlennek tűnő vármegyei szabályrendeletet, hogy a megye határát az üldöző pandúroknak is tilos volt átlépniük/'' 1 Több esetben úgy építették a csárdát, hogy az ivó egyik fele az egyik, másik fele a másik megye területére esett. A nép szerint így előfordulhatott, hogy pandúrok és betyárok egyszerre iddogáltak a csárdában, külön-külön megyében tartózkodván. (Az Orosháza melletti volt Lebukicsárdáról is beszélik az öregek ezt a históriát/'"' Hogy másutt előfordult, bizonyítja Szűcs Sándor egyik könyve is, melyben a karcagi Ágota-csárdáról ezt írja: „...pontosan a mestergerendája alatt húzódott el Hajdú megye és Jásznagykunszolnok határa/ 1,1 A csárdák nemcsak az útonlevőket látták el enniés innivalóval, hanem a betyárok fő „támaszpontjai" is voltak Számtalan csárdában (pl. Kondoros, Kutas — a mai Székkutason, Monor-Orosháza mellett), készítettek a pincéből a szabadba vezető alagutat, vagy olyan elmés építményt, melynek segítségével a kémény üregben több betyár elrejtőzhetett, vagy onnan a pincébe juthatott. A csárdákban titkos rejtekhelyeket építettek a falban is a fegyverek és értékek eltüntetésére. A Szeged melletti Putri-csárda folyosójának kettős fala volt erre a célra/ 1 ' a Monori-csárdában pedig az ajtófélfa mellett és a szemöldökfa fölött képeztek ki üreget a puskák, pisztolyok rejtegetésére. A nép fantáziája a rövid (20—25 m-es) földalatti folyosókról sokat regél. Kondoroson pl. azt mesélik, hogy onnan Kamutig (Békéscsaba mellett) vezet az alagút (kb. 44. Zsilinszky i. m. III. köt. 90. 45. Fekete Sándor 09 éves fm. Orosháza és Molnár Imre. 92 éves ím., Orosháza—Rákóczi-telep közlése. 1956. 46. Szűcs Sándor: Pusztai szabadok, Bp. 1957. 127. 47. Tömörkény—Czerzy i. m. 31.
