Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

I. A betyárvilág gazdasági és társadalmi alapjai

aszály uralkodott, hogy az őszi-tavaszi vetés még a vetőmag­ját sem hozta meg, a széna is alig termett, úgy sokan lábas jó­szágaikat felébe termékenyebb vidékre adták kiteleltetni". m Fekete Sándor idős orosházi parasztember nagyapjától hal­lotta, és ma is emlegeti, hogy a nagy takarmányhiány miatt a tanyákon még a falkorcot (a vertfalú kerítés tetejére tett, rö­vidre vágott, leföldelt kukoricaszárat) és a szalmatetőt is föl­etették a jószággal. A fű teljesen kiégett, a parasztok a gazt kaszálták le és szárították be szénának. A legtöbb helyen kény­telenek voltak levágni a marhákat, mert minden jószágot éhen­pusztulás fenyegetett. „Nagy húst és kis kenyeret köllött enni" — mondja Fekete Sándor. Mezőhegyesen a nagy takarmány­ínségben a nép a kincstári szénaraktárat rohamozta meg, ka­tonasággal kellett szétverni. 149 Megszaporodott az öngyilkosok száma. Békés megyében a sáskák is megjelentek. Jellemző a csapadék rendkívüli hiányára, hogy még az Ecsedi-láp is ki­száradt, amire emberemlékezet óta nem volt példa. Az ínségtől a máról-holnapra élő nincstelenek szenvedtek legtöbbet. Élelmiszer és pénztartalékaik nem voltak, munka­lehetőséghez még kevésbé juthattak, hiszen a legfontosabb, az aratás szinte teljesen elmaradt. A földmunkás-napszámos ré­tegek kereseti alkalmat követeltek, éhségükben, felajzol.tsá­gukban forradalmi megmozdulásaiktól lehetett tartani. Az uralkodó osztályok ettől féltek legjobban. Segélyek ígérgeté­sével, a Tisza-szabályozásánál, út- és vasútépítéseknél intéz­ményesen biztosított közmunkalehetőség kilátásba helyezésé­vel próbálták az elégedetlenséget lecsillapítani. Mindaddig azonban alig tettek valamit, míg az 1863 novemberében és de­cember elején Orosházán és Békéscsabán lejátszódott tömeg­megmozdulások nem figyelmeztették őket. 150 A földmunkások a katonai erővel szemben gyengék voltak ugyan, de a ható­148. Neumann Jenő: Szarvas nagyközség története. Szarvas, 1922. 161. Az ínségről helyes helyzetképet ad még: Szegedi Híradó, 1863. 63—64, 66. sz. („Az ínség hazánkban" és „Az ínség Szegeden" c. cikkek) Szépirodal­munkban Darvas József: Harangoskút cimü regénye ad emlékezetes ábrázolást ezekről az évekről. 14fl. Szegedi Híradó, 1862:91. sz. 150. Dénes György: Az orosházi földmunkások és szegény parasztok 1863. évi megmozdulása. A Szántó Kovács Múzeum Evkönyve. Orosháza, 1959. 77—93.

Next

/
Thumbnails
Contents