Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
I. A betyárvilág gazdasági és társadalmi alapjai
ellenes közhangulat számos jele volt tapasztalható. Sokszor olyan formában jelentkezett, hogy a nép megverte a tiltott dohányárusítást ellenőrző fináncokat, 145 másutt a gyűlölt megyei főnöknek, katonai segédlettel kellett a bőrét mentenie. Az eddig elmondottak gazdasági, társadalmi és politikai vonatkozásban lényegében a kiegyezésig általános képet nyújtanak. Külön rövid áttekintést kívánnak azonban a betyárvilág szempontjából az 1862—64-es esztendők különleges viszonyai, hiszen az 1853 elejére minimálisra zsugorodott szegénylegényvilág 1862—64-ben újra számottevő tömegeket mozgatott meg. Ezt a jelenséget távolról sem magyarázza meg az a tény, hogy az 1860—6 l-es időszakban megbomlott a császári hatóságok által kiépített, egységes rendőri gépezet és a nemzeti ellenállással törődő megyék rendszertelen közbiztonsági intézkedései a szabadságharc előttről jól ismert tehetetlenséget tükrözték csupán. Mindez lényegében keveset számított. A döntő tényező az Ausztria külpolitikai elgyengülése nyomán jelentkező súlyos belső válság volt. Ez elsősorban politikai síkon mutatkozott meg (a nemzeti ellenállás új fellángolása 1860—61-ben), de a már ismertetett gazdasági-társadalmi körülmények adták igazi alapját. A hazai kapitalizálódás már érlelődött, a nincstelen bérmunkások nagy tömege már biztosította volna bőven a munkaerőt, munkalehetőség azonban még kevésbé akadt. (A tőkés uradalmakon, nagygazdákon kívül csak a szórványos vasútépítéseknél, folyószabályozásoknál.) Ilyen körülmények között mérhetetlenül súlyosan érintették a szegényebb néprétegeket az 1862-ben kezdődő és 1866-ig tartó példátlan súlyos, aszályos, terméketlen esztendők természeti csapásai. „A gabona ... feje olyan kicsiny, hogy alig látszik, s abban csak néhány összeaszott szem. Szénánk éppen nincs elannyira, hogy félnünk kell, miszerint igavonó marháink éhen elvesznek" írja Csanád megyéből a Szegedi Híradó levelezője 1862-ben. 146 Ugyanaz év ősze is annyira esőtlen volt, hogy Mezőhegyesen az elvetett búza egyáltalán nem tudott kikelni. 147 A legnehezebb esztendőben, 1863-ban „oly példátlan 145. Szegedi Híradó, 1861. fe'or. 1. 146. Szegedi Híradó, 1862:50. sz. (június 21.) 147. Uott. 1862:91. sz. (nov. 12.)
