Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

I. A betyárvilág gazdasági és társadalmi alapjai

Az erőszakos besorozás, majd később az ún. „sorsvonás" elől sokan menekültek a nádasokba, mocsarakba, pusztai pásztorok közé. A katonáskodó szegénylegények közül is számosan megszöktek a nehéz szolgálatból és a betyárok közé álltak. Mindez egyik állandó táptalaja volt a szegénylegény világ virágzásának és letörhetetlenségének. A hosszú évek után hazatérő obsitosokat, szabadságolt újoncokat is csak a nyomorúság várta. Békés megye közgyűlése 1841-ben meg is állapította, hogy ők könnyen a betyárok, közé sodródhatnak, megzavarhatják az állandóan amúgyis ingatag közbiztonságot.

51 Az elproletarizálódott dél-alföldi paraszttömegek számára az alapjában véve fejletlen nagybirtokok nem tudtak elegendő és állandó munkaalkalmat biztosítani. A kisműhelyek színvonalára korlátozódó iparnak nem vc-lt lényeges munkaerőutánpótlásra szüksége. A jórészt parasztiparosokból álló kézművesek száma 1846-ban Békésben 2154, Csanádban 1312, Csongrádban 3823 volt.

52 A nincstelenek közül a főbb utak mentén fekvő helységekben (pl. Orosházán; Szarvason az ún. csúvarok) többen foglalkozhattak fuvarozással is, de ez csak keveseknek adhatott kenyeret. A vidék teljesen agrárjellegű volta miatt tavasztól őszig nem egyszer munkaerőhiány mutatkozott az uradalmakban és jórészt a vagyonosabb telkesgazdák körében is, különösen a nagy mezőgazdasági munkák (kapálás, aratás, cséplés, szántás, vetés) idején. A gazdasági év végétől a tavaszi munkálatok megindulásáig azonban szinte semmiféle kereseti lehetőségük nem volt a tartalékkal alig rendelkező zselléreknek. Mindezt szemléletesen mutatja a téli és nyári napszámbér igen nagy különbsége is. Az 1850-es évek elején pl.

53 51. Gyulai Ali. Levéltár, Békés vm. közgy. jegyzőkönyvei, 1841. 2459. tétel. 52. Fényes: Magyarország leírása, I. rész. Pest., 1847. 48—49. 53. Galyúczy Károly: Magyarország, — a Szerbvajdaság s Temesi bánság mezőgazdasági statiszticája. Pest., 1855. 206—207., 210. (Adatok váltóforintban ill. krajcárban. 1 váltófrt.=60 vkrajcár).