Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)

I. A betyárvilág gazdasági és társadalmi alapjai

Helység Téli napszám saját gazda kosztján kosztján Nyári napszám saját gazda kosztján kosztján Szeghalom 30—35 kr. 25—30 kr. 1 frt. 30 kr.— 2 frt. 1 frt. Szarvas 52 36 2 frt. 84 kr. Nagylak 1 frt.— 1 frt. 40 kr. 2 frt.— 2 frt. 30 kr. Szegvár 45 kr. 1 frt.— 2 frt. 30 kr. A nyári napszám is eléggé sovány volt ahhoz, hogy félre lehessen tenni belőle. Télen és tavasszal a paraszti nyomor irtózatos arányúvá növekedett. A földesurak és vagyonosabb telkesek, kupecek, kereskedők ezt kihasználva kíméletlen uzsorával sanyargatták. ..kibecsültették" a máról holnapra élő nincsteleneket. A betevő falat megszerzése csavargásra, koldulásra és lopásra is kényszerítette ezeket az elemeket. Tavasszal, de rossz termés, nehéz esztendő esetén már nyáron és ősszeltélen is megnőtt a magántulajdon „szentségét" megsértő szegények száma. Ügy segítettek magukon, ahogy tudtak, onnan vettek, ahol bőven volt: a földesuraktól, a népelnyomó államtól, a megtollasodottaktól. Amint az egész ország, a feudalizmus válságának elmélyülése idején (kb. 1820-tól) a mi vidékünk is munkátlan „csavargókkal", koldusokkal volt tele. Tessedik Sámuel már a 18. század végén felvetette az alföldi koldús-kérdés rendezésének szükségességét „fonó- és dologházak" felállításának formájában, földesúri tőkével és irányítással.

54 A dologházak eszméjét a néptcmegektől félő magyar urak örömmel támogatták, hiszen az eredeti tőkefelhalmozódás folytán földjüktől elválasztott tömegek szemmeltartásának egyik eszköze volt".

55 E szán54—55. Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790—1848. Bp., 1951. 268.