Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
I. A betyárvilág gazdasági és társadalmi alapjai
ki 1827-ben amiatt, hogy elzavarták a faluból a kegyetlenkedő kasznárt/" Csabán egy év alatt az uraság gazdatisztjei 200 0C0 váltóforintot zsaroltak, össze a jobbágyoktól saját hasznukra, minden büntetés nélkül/' 8 Elviselhetetlen magas követelésekkel, közterhekkel nyomorgatta a parasztságot a feudális megye és állam is. A hódító háborúk, az udvari pompa költségeit is a falusi dolgozókkal fizettették meg. A franciák elleni hadakozások idején felszöktek az állami (hadi), később különösen a vármegyei (ún. házi) adók/ l!) A vármegye könyörtelenül árvereztetett a gyakori adóhátralékért és készségesen segített a jobbágy .,kibecsültetésében", ami a földesúri földrablás egyik nem jelentéktelen forrása volt. (A jobbágyról megállapították, hogy kötelezettségeinek nem képes eleget tenni s ezen a címen telkét elvették.) A jobbágyságra nehezedett a véradó, a katonáskodás súlya is, nem beszélve a katonai beszállásolások, fuvarozások terhiéiről, a katonáknak természetben átadott élelemről, takarmányról, amit nevetségesen alacsony áron térítettek meg. Az embertelenül hosszú, idegenben eltöltendő katonai szolgálatra az erőszakos fogdosás módszerével szedték össze a vagyonosabb jobbágyokból álló faluvezetőség tagjai az egyes helységekre kirótt létszámot, mivel toborzás útján nem sok eredményt érhettek el. „3—4 kocsin járt éjente az elöljáróság, meglepni azt, kit garázda magaviselete, vagy rosszakaróinak följelentése folytán katonának szánt." 50 S általában a zsellérlegényeket, „kóborlókat", megélhetés és munka nélkül csavargó kisajátítottakat „szánták" katonának, s a „rosszakaró" gyakran az uradalom valamelyik tisztviselője volt. Amint az ebben a korban keletkezett, ismert népdal mondja: „Már minálunk verbuválnak kötéllel, Elviszik a szegénylegényt erővel. A gazdagnak öt-hat fiát nem bántják, A szegénynek ha egy van is, elhordják." 47. Scherer i. m. (Békés vm. társ.) 14—15. 48. Méret i. m. (Mezőgazdaság és agrártárs.) 141. 49. Zsilinszky i. m. II. köt. 256. Csongrád megye adóösszege pl. egy negyedszázad alatt 240"„-kal nőtt meg (1780—1818-ig.) 50. Veres József: Orosháza, történeti és statisztikai adatok alapján. II. kiadás. Orosháza. 1934. 59.
