Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
I. A betyárvilág gazdasági és társadalmi alapjai
A magyar Alföld történetének új korszaka a török kiűzésével (1685—94) kezdődött. A visszakerült területeken csak elvétve akadt néhány mezőváros vagy falu, igen kisszámú lakossággal. (1702-ben pl. Csongrádon 140, Vásárhelyen 461 ember lakott mindössze.)' 1 Az osztrák fegyverrel visszaszerzett, nagy kiterjedésű vidék a Neoacqustica Comissio működése nyomán idegenajkú vagy hazaáruló labanc földesurak tulajdonába került, így lett Harruckern János György, a ,.linzi pék", és az áruló Károlyi Sándor gróf Békés, ill. Csongrád megye mindenható tulajdonosa. A lakatlan birtokok hasznosítására az új földesurak más vidékről telepesek százait csalogatták az Alföld déli részeire is, nagy kedvezményeket ígérgetve. Környékünkön Békéscsabát 1718-ban, Szarvast 1722-ben, Battonyát 1726-ban, Orosházát 1744-ben, Tótkomlóst 1746-ban, Apátfalvát 1750-ben telepítették, ill. népesítették be újra. (Vásárhely, Makó, Szentes. Gyula stb. lakottsága folytonos volt.) A terület lakosságának megszaporodása után az eleinte kedvezésben részesülő, általában szerződéses viszonyban álló telepesek és őslakók földesúri és állami terhei az országosan súlyos szint felé közeledtek, amellett a török alatti pásztorélet szabadabb légköréhez szokott, ősibb lakosságot is földművelésre és a jobbágy terhek elviselésére próbálták kényszeríteni a birtokosok tisztviselői. A terhek aránylag gyors megnövekedését és a parasztság földesúri kisajátításának első jelét mutatják a kuruc hagyományokból táplálkozó 1735. és 1753. évi alföldi parasztmegmozdulások is, amelyekben kiemelkedő szerepet játszottak, az otthontalan parasztok, nincstelen szegényellen katonaságot is igénybe lehet venni. Kiderül a levélből az is, hogy Ugocsa megye már az előző évben is katonákat és hajdúkat fogadott fel hajtóvadászatok tartására. (674. fond. 8. opisz. 591. szám.) Egy évvel később. 1714. május 4-én. a megye ismét hasonló értelmű leveleket kapott Kassáról: „Esik értésemre, hogy már az üdö kezdvén nyilni. nem csak Tolvajok kezdik együtt is, másutt is magokat mutatni, r.ött a szükségtül kény szeriivén a Szegénység Faluját, Lakó helyét Pusztán hadgya, és magát Tolvajlásra fosztogatásra adgya..." (674. fond, 8. opisz. 609. szám. Az anyaggyűjtést 1962-ben végeztem Beregszászon.) 6. hettko Béla: A nagykárolyi gróf Károlyi-család összes jószágainak birtoklási története. II. köt. Bp.. 1911. 9.
