Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54. Gyula, 1964)
I. A betyárvilág gazdasági és társadalmi alapjai
legények. 7 Mindenesetre a felkelők leverése jó alkalom volt a birtokosok számára ahhoz, hogy fokozzák a jobbágyság terheit. 8 A Dél-Tiszántúl rendkívül kedvezőtlen fekvése miatt (egyetlen nagyobb város sem volt könnyen elérhető távolságban) a 18. század első felében csak a primitív termelőerőket kívánó külterjes állattenyésztés, a szilajpásztorkodás bontakozhatott ki elősorban. A földművelés még kizárólag a gabonatermelésre szorítkozott és csak a települések közelében űzték, az önellátás szükségleteinek arányában. A vidék benépesülése után e gazdálkodási mód egyre inkább túlhaladottá vált, kevés lett a legelő, megindultak többhelyütt a helységek közötti határperek. 11 Már a 18. század közepén számos kezdeti jele mutatkozott meg a jobbágyságon belül később oly súlyossá váló belső rétegeződésnek, amelynek alapja az állatvagyon különbözőségében rejlett elsősorban. Egyik első területe ennek a külön pásztori rend kialakulása. Az uraságok és a telkes jobbágyok jószágait őrző pásztorok — a néhány vagyonosabb számadót kivéve — általában a nincstelen zsellérekből kerültek ki, akik. az önálló egzisztencia lehetősége nélkül végeredményben bérmunkásoknak is tekinthetők. (Ezzel függ össze a szegénylegények — betyárok szoros kapcsolata a pásztorvilággal.) A betyárokkal foglalkozó korabeli vagy polgári művek. 10 ennek kapcsán az eltérő etikából származó földműves-pásztor ellentétet hangsúlyozták. Ez az ellentét — ha mellékesen is —, valóban fennállott, de nem az erkölcsi felfogás különbözőségéből eredt, hanem a nincstelen és a vagyonosodó paraszti rétegek kialakuló 7. Pach Zsigmond Pál: Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon. Bp.. 1952. 113, 122. Wellmann Imre: Az 1753-i alföldi parasztfelkelés. Tanulmányok. 217. 8. Wellmann i. m. 210. 9. Wellmann i. m. 149. a 18. század közepére teszi e helyzet kialakulását. Orosháza 1744-ben megérkező első telepeseit pl. a vásárhelyi pásztorok akarták minden áron elűzni. A kezdetleges sátrakra éjjel ráhajtották a gulyát, stb. A pásztorok érdekében a vásárhelyi elöljárók is lépéseket tettek. Azelőtt ugyanis szabadon legeltethettek azon a környéken. (Balassa Pál: Orosháza múltja- és jelenének rövid vázlata. Arad. 1844. 12—13.) 10. Lerzsenyi Dániel: A magyarországi mezei mozgalom némely akadályairól. (B. D. prózai művei,. Kaposvár, 1941.) Dömötör, Giday és Gönczy i. m.
