Hanzó Lajos: A földkérdés alakulása Békés megyében a XIX. század második felében (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 51-52. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

kapott főidet tőkés bérlőknek voltak kénytelenek átadni, maguk pedig folytatták régi, mezőgazdasági munkás életüket. Ehhez a temesrékási ún. „hozzátelepítéshez" hasonló volt a bálinci is, melynek lakosai egykori gyomai és makói agrárproletárok voltak. Egészen sajátságos és az eddigiektől elütő jellegű telepítés volt a monostori, ahol a telepítést vezetők sem törekszenek arra, hogy a földet az eddigi feltételekkel a paraszttal műveltessék meg, mert a nagybirtokosok itt farmrendszerű gazdálkodást akartak kialakítani és a telepeseket tulajdonképpen azzal a céllal fogadták be, hogy azok biztosítsák a szükséges munkáslétszámot a farm számára. Azok, akik elhagyták az igazfalvai telepítést itt találtak továbbra keserű kenyeret és átmenetileg lakóhelyet. A mezőgazdasági munkásság és szegényparasztság eme jelentős mozgalmait tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Viharsarok parasztjai ugyanis a telepítések legkülönfélébb formáiban vettek részt, hogy enyhítsenek sorsukon. Az ország legkülönbözőbb vidékein meg lehet találni a Körösvidék parasztjait. Ha a nagysármási, nagynemegyei, marosludasi telepítéseken nem is követhetők nyomon a viharsarkiak, a Kolozs megyei Kara községben már orosházai, a Temes megyei sztancsófalvai tanyatelepüléseken pedig tornyai, mezőhegyesi, sajtényi, battonyai valamint szegedi parasztokat találunk ismét.

159 A telepítések nem játszottak végeredményben, a következményeket illetően, nagy szerepet a Körösvidék parasztságának életében. 1. Nem jelentették a parasztságnak állandó földhöz juttatását. Nem jelentették azért, mert a telepeseknek jelentős százaléka különféle okoknál fogva (fizetésképtelenség, igavonó állat hiánya, súlyos munkafeltételek stb.) kénytelen volt elhagyni a nehezen szerzett földet. A Viharsarokban is rohamosan romlott a kisparasztság helyzete, de ugyanakkor a délvidékre kitelepedett parasztok is elvesztették földjüket. 159 Kausz Gyula: A nemzetgazdasági eszmék fejlődéstörténete. II. k. 520 1.