Hanzó Lajos: A földkérdés alakulása Békés megyében a XIX. század második felében (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 51-52. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

A Körösvidék legelégedetlenebb parasztjai vették kezükbe a vándorbotot és most, a teljes tönkremenetel csak fokozta az igazfalvai telepesek elkeseredettségét. A hivatalos jelentés erről úgy számol be, hogy ezek „zavarták gazdatársaikat és az osztálygyűlöletet szították a községben".

158 Az izgatás, folytatja tovább a jelentés, „az elvállalt kötelezettségek megszegésére irányult és az összejöveteleken román agitátorok is megjelentek". Az igazfalvai parasztok kiábrándító sorsa ellenére is parasztságunk tovább kísérletezik újabb és újabb telepítésekkel, hogy kitörjön a nagybirtok fojtogató szorításából. Jelentős létszámú rajok hagyják el a békési tájakat, hogy keserű példák ellenére is kísérletet tegyenek arra, hogy új élet alapjait vessék meg. A vidék több községében ilyen mozgalom indult meg. Mint láttuk, az igazfalvai telepítésnél is az egész megye parasztságának képviselőit ott találtuk. így van ez a musniczainál is. Ide Gyulaváriból 77, Gyuláról 4, Köröstarcsáról 4 család indult el, gyomai, békéscsabai, szentesi munkások is találhatók az új telepesek között. Az egyre inkább kiterebélyesedő telepítési mozgalom sem oldotta meg szegényparasztságunk égető problémáit. Csak újabb vergődést jelentett azok számára, akik kezükbe vették a vándorbotot. Ez alól nem jelentenek kivételt azok a kövegyi, csanádpalotai, kevermesi agrárproltárok sem, akik az ún. facseti településen vetik meg lábukat. Izgalmas ezeknek az agrárproletároknak és szegényparasztoknak sorsát nyomon követni. Annál inkább, mert nemcsak az előbb említett igazfalvai és musniczai telepítésen van súlyos sorsuk, hanem a nehézségek új formáját ismerteti meg a temesrékási űn. „hozzátelepítés" is. Itt a már régebben kialakult falu lakosai közé akarták elhelyezni az új telepeseket. Ezek a mezőgazdasági munkások magukkal hozták még régi adósságaikat is, melyeket elhagyott lakóhelyükön szereztek, igavonó állatokkal egyáltalában nem rendelkeztek, így az itt