Dankó Imre: Jelentés a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1963. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 50. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

szöveghű másolat készült róla s ez 'a Nagyszalontai Arany János Emlékmúzeumba került letétbe. Jelenlegi közlésünknek ez az alapja, de — sajnos — az eredeti híján a központozás esetleges tévedéseit nem volt alkalmunk ellenőrizni. Nagy-Kőrös, aug. 25. 1856. Kedves barátom! Leveled érkeztekor Pesten voltam, azóta Gyulai nálam időzött, így tehát kissé elkésik válaszom. A méltóságos úrék szíves meghívását köszönöm, de már a szünidőt csak itthon akarom tölteni, jóllehet a rokonság is erősen hí Szalontára. Fele a szünidőnek már úgyis eltelik ide s tova; a hátralevő rész nem érdemli, hogy az ember családostul átplántálja magát valahova; azután meg dolgoznom is kellene valamit, mert eőAig még csak lebzseltem. De ha szinte lementem volna is azon vidékre, nem lehetett volna most — aprehenzió nélkül az atyafiak részéről — elfogadnom a ngs. úrék kegyes ajánlatát, mert Ercsey Sándor komolyan neheztel, hogy annyi idő óta nem voltam Szalontán nála — most, noha én nem biztattam, bizonyosan várt és igen rosszul esett neki a csalatkozás. Hallottam, hogy már meg vagy választva Debreczenbe, de még nem tudom minek és minemű tanszékbe. Itt az a változás történt, hogy Weisz collega, ki eddig németet tanított, a physicara tétetett által, helyette német professornak Ballagi Károly (Móricz öcscse), választatott meg. Gyulainak a Puschkin nincs. Neki van Puschkinja complett, — de az a sajátja és egészen más kötetű. Furcsa! hogy bántak ezek a lapok szegény Domokosunk versével. Gyulai mondja, hogy teljességgel nem merték adnj,, félvén, hogy compromitálják magukat és lapjokat, mint rossz verssel. Annyi ítélő tehetséggel se bírnak, hogy megtudták volna különböztetni a jót a rossztól. De bezzeg, midőn én a Naplóban felszólaltam, akinek volt előszedte, és Jókai is akkor rukkolt ki a Vörösmarty halálára írt költeménnyel, mely igen csinos, de azért Marci nem merte kiadni magafejétől. — Ilyen nép ez! Leveled végén egy pár szó ragadta meg figyelmemet: „szóval többet"! — remélem, hogy az nemcsak frázis, erre biztomban én sem folytatom érdektelen soraimat, hanem várom — ,,a szóvalt" addig pedig ölellek tiszta szívemből barátod Arany János