Dankó Imre: Jelentés a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1963. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 50. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

A levél hátlapján, amely borítékként is szolgált: KOVÁCS JÁNOS debreczeni tanár ilrnak tisztelettel Szalonta felé. — GEST. GESTEN Az urad. kastély Kovács Jánosnak augusztus 4-én, esetleg 14. körül keltezett levelére válaszolva Arany mindenekelőtt késedelme miatt menti magát. Említett elfoglaltságáról Tompa Mihálynak küldött egyik leveléből értesülhetünk részletesebben: „Na hát Pesten voltam. »Mit írjak neked, kedves jó barat« az én pesti mulatságomról? — Ott voltam hét nap: péntektőlpéntekig. Ebédeltem Jókainál és Csengerynél, a Svábhegyen. Jártam színházba. Találkoztam néhány emberrel. Haza jöttem Gyulaival." (aug. 30.) A továbbiakban a költő részletesen megindokolja, miért nem fogadhatja el Tiszáék szíves meghívását: rossz néven venné a szalontai rokonság, ha Gesztre menne s hozzájuk nem. így is neheztel sógora, Ercsey Sándor, amiért ezen a nyáron csak Laci látogatott el Szalontára. Másrészt pedig dolgozni szeretne, — legalább a vakációban, ha már a tanári „terhes foglalatosság" az év többi részében nem hagyja. Dantét és Ariostót olvassa — olaszul és újólag nekifog korábbi Szép terve megvalósításához, a Csaba királyfihoz. Lelkiismeretfurdalásáról vall az a levele is, amit nehény nappal korábban Ercsey Sándornak ír: „...még én se tettem le a reményről valamit dolgozhatni, a mi, hiába, másutt csak nem megyén úgy, mint itthon. Tapasztalásból legalább tudom, hogy Gömörben egy betűt sem írhattam, valamint nem, midőn egy vacatiót már nálad és Geszten töltöttem." (aug. 20.) A szóbanforgó levél második bekezdésében a pedagógus-barát új munkahelyéről ír a költő. Valóban, éppen ezen a nyáron választotta meg Kovácsot hajdani iskolája a természetrajzi tanszékre, ahol későn bekövetkező haláláig gazdag tevékenységet fejtett ki. • * iß