Dankó Imre: Jelentés a Gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1963. évi munkájáról (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 50. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)
A szükségszerűség is parancsolja, hogy ez így legyen. Hiszen közben több más, közeli és távolabbi tudományágban is kialakult a változásvizsgálat és nem egy tudományos terület eredményei néprajzi szempontból is jelentősek. Különösen a nyelvtudomány változásvizsgálati tevékenységét kell megemlítenünk. A nyelvtudomány területén ugyan a változásvizsgálat elnevezést nem használják, de egymás után jelennek meg az egy-egy kor, például a reformkor nyelvi sajátságait monografikusán bemutató feldolgozások. Ezekben a munkákban egy-egy letűnt korszak nyelvi életét rekonstruálják, ami önmagában adja az összehasonlítást a ma nyelvével, kifejezően mutatja a változásokat, amelyekből azután számos okra, történelmi, társadalmi körülményre lehet következtetni. A nyelvészeti változásvizsgálatok igen ösztönzőek a néprajz számára, hiszen a nyelvi vál tozások minden esetben népéletbeli változásokat is jelölnek. Maga a népnyelvi gyűjtés is, ami napjainkban újabb lendületet kapott; erőteljesen változásvizsgálati jellegű, hiszen a népnyelv konzervativizmusa előzetes nyelvi állapot mellett egyúttal népéletbeli archa izmust is megőrzött. A magyar néprajztudomány is ismer hasonló munkaterületet. A történeti néprajznak több kiváló művelője dolgozik tudományágunkban. Munkásságuk azonban nem olyan elsődleges jelentőségű a változások érzékeltetése szempontjából, mint a nyelvészeké. Ennek -az az oka, hogy a mai nyelv mindenki által ismert fogalmaihoz könnyen hozzámérhetjük például a reformer nyelvét, fogalmait, stílusát. De a néprajz más körülmények krzö ' û Dlgozik, eleve nem a recens kultúrát vizsgálja és így a történeti néprajz-adta kép rendszerint kevés útbaigazítást ad a változások érzékeléséhez. Az eddig elmondottakból is nyilvánvaló, hogy a néprajzi változásvizsgálatok tematikájának, módszerének kidolgozása hozzásegít majd magának a néprajztudománynak az eddiginél szabatosabb meghatározásához, munkaterületének kijelöléséhez, a társ- és segédtudományoknak a néprajzhoz való viszonya tisztázásához is. Márcsak ezért sem hanyagolható el ez a vizsgálati terület, de különösen nem akkor, ha áttekintve napjaink néprajztudománya felett azt véljük, hogy a néprajztudomány — amennyiben nem filológiai stúdium — jövője maga, a változásvizsgálat. A nyugati néprajzkutatás eljutott odáig, hogy saját néprajzról, élő néprajzról már nem is vagy csak alig beszél, mégkevésbé kun tatja, mert úgymond a néprajz a „Volkskunde" mint olyan, kihalt, nincs többé s ezért a távoli, primitív népek életének sajátságait kutatják és az ott észlelt törvényszerűségekből próbálnak következtetni az ősnépek kultúrájára, életmódjára, és meghatározni a kultusz fo~
