Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

ni egész télen, hogy szívja meg a fagy. Az őszi esők ellen nem nagyon védték, az esővízzel fagyott meg aztán a tél folyamán. A bárdosi anyag igen kevés meszet tartalmazott, mégis iszapolni kellett. Minden fazekas udvarában volt egy-két iszapoló gödör. A legtöbbje olyan nagy volt, hogy belefért egy egész szekér agyag. Mielőtt az iszapoláshoz hozzáfogtak volna a fagyszítta anyagot jól átdolgozták. Először is kapával felvágták és áthúzták, azaz egy másik helyre, az iszapoló gödör közelébe húzták. Itt a fakalapáccsal megint szétverték a darabosát, majd pedig egy hengerrel porhanyósították. A porhanyós agyagot gereblyével kétszer-háromszor átfésülték és közben minden szemetet, kődarabot, fát, füvet kiszedtek belőle. A kitisztált, porhanyós agyagot aztán lapátokkal az iszapoló kádba dobálták. Az iszapoló kádban víz volt, ez a víz jól felnedvezte az agyagot. Leülepedni nem engedték, állandóan kavarták, majd pedig szitán át a tejszerű agyagot az iszapoló gödörbe engedték. Az iszapoló gödörben is kavargatták aztán még egy kicsit a masszát, ha sok vizet adott, akkor aztán a vizet leeresztették róla. Majd az agyagot nyugodni hagyták. Az iszapolást egyszerre több gödörrel is csinálták, tavasszal kezdték és beosztva, egészen őszig iszapoltak. A nyugodni hagyott iszapot körülbelül három hétig pihentették,, majd pedig kiszedték a. gödörből. Ekkor az iszapolt agyag már olyan volt, hogy vágni lehetett. Vágó, vagy metszőkéssel nagy darabokat metszettek ki belőle és kidobálták a gödör szélére. Az iszapolt agyagot bevitték a műhelybe és ott rögöt készítettek belőle (14). A rögöt, a közben a műhelyben kiszikkadt iszapolt agyagból úgy készítették, hogy ismét felnedvezték. A nedves agyagot megtaposták, majd pedig kézzel a rögszakító deszkán jól eldolgozták, nehogy mészszemcse vagy bármi más piszok maradjon benne. Amikor végeztek az eldolgozással, akkor szakították ki a rögöket. A rögök nem voltak egyforma nagyságúak. Nagyságuk attól függött, hogy mi készült belőlük. Egy készítményhez egy rögöt szakítottak ki, mindig annyit, amennyi készítményt szándékoztak csinálni. A jó fazekas pontosan ki tudta szakítani a rögöt. A rögszakítás volt a fazekas mesterség első mesterfogása. A kiszakított rögöket cipóformájúakra alakították és sorba rakták a műhelyasztalon. A formálás a rögökből történt. A formálás eszköze a korong volt. A gyulai fazekasok korongjait helybeli kerékgyártók csinálták, az általános formától semmiben sem tértek el. A korong három nagy részből állt: a padból, az asztalból és a tulajdonképpeni korongból, aminek további három részét különböztették meg: talpát vagy alsó kerekét, tengelyét és végül a fejét, a voltaképpeni korongot. A korongasztal alatt. 14. Egyik-másik műhelyben az iszapolt agyagot még pincében érlelték is. A nedves pincében — némelyikben a talajvíz rendszeresen feljött — az agyag nedves maradt és rögszakításkor nem kellett újranedvezni.