Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Megkezdték tehát a kitermelést újból a fazekas gödrökből. A város viszont mezőőreivel figyeltetni kezdte a kérdéses területet és 1928-ban Kelemen Miklós fazekas mestert kihágásért elítéltették. A többi fazekas szolidáris volt az elítélttel és a rendőrbírói végzést visszautasították, majd pedig a szegedi iparkamarához — ahová akkor tartoztak — fordultak segítségért. Az iparkamara, mint területileg illetékes iparhatóság, véleménye alapján, a volt gyulai fazekas céh jogutódaiként Békés megye alispánjához fordultak jogorvoslásért. Amikor 1929-ben a megye utasította a várost, hogy elégítse ki a fazekasok jogos igényeit, a város önkormányzatának sérelmére hivatkozva nem hajtotta végre a fazekasok kielégítését. Az önkormányzat sérelme mellett egy sereg formai kifogást is emeltek, mire az ipartársulat a Kereskedelem- és Iparügyi Minisztériumhoz fordult. A minisztériumtól azt a tanácsot kapták, hogy igényeiket magánjogi úton, perrel érvényesítsék. Amikor a város megtudta, hogy a Gyulai Első Ipartársulat pert szándékozik ellene indítani, utasítást adott a rendőrkapitányságnak, hogy helyszíni vizsgálattal állapítsa meg, hogy az ipartársulat nem létezik, az alapszabálya szerint köteles társulati életet nem éli s így, mint jogilag nem létező szerv, nem is perelheti a várost. A per mégis megindult és még 1942-ben is javában folyt, amikor aztán a második világháború pontot tett a végére anélkül, hogy benne jogerős döntés született volna. De hiába is lett volna bármilyen döntés, mert ekkorra már a gyulai fazekasság aligalig élt. A periratokból megállapítható, hogy a pert mindkét fél csakazértis alapon folytatta (12). A GYULAI FAZEKASSÁG MUNKAMENETE, TERMÉKEI A gyulai fazekasok az agyagot a Bárdos medrében lévő fazekasföldből, a fazekas gödrökből nyerték. A Bárdos ér 1784-ben még „délfelől a' Várostól mint egy döllő földnyére folyik, a' ki Gyulán felől Varsánd és Vári között ki Szakadván a' körösből Gyula Német Város alatt ismét a' Körösbe megyén, ezen folyás nagy hasznára vagyon a' Városnak, mivel mindennemű legelő jószágának jó, és böv italára Szolgál" — írja Petik Ambrus (13). Azóta egészen odáig épült a város, sőt túl is ment már jóval a Bárdoson. Petik Ambrus szakadék szava alatt nem holmi szakadékokat, magas partot kell értenünk, hanem vízkiszakadást az anyafolyóból, a Fehér-Körösből. A Fehér-Körös a délbihari hegyekből finom szemcsés homokot és kis mésztartalmú agyagot hordott le, 12. Polgármesteri iratok. Fazekas-pör. GYÁL. 588./1962. 13. Petik Ambrus: Békés megye leírása 1784. Gyula, 1961. 22.