Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

hogy kebelében nincsen fazekas tanoncvizsgáztató bizottság, a komádiak egyetlen fazekas inasát nem tudják levizsgáztatni (11). Azután még tovább romlott a helyzet. Az idó's mesterek elhaltak, új mesterek nem léptek a régiek helyébe. A híres gyulai vásárok is aláhanyatlottak, amelyekre első sorban termeltek az itteni fazekasok. A cserépedény is egyre keresetlenebb lett, kiszorította az olcsó, gyári úton előállított kő-, vas-, porcelán-, fajansz- és legvégül alumíniumedény. A gyulai fazekasságot a népművészet iránt fellendült közelmúltbeli érdeklődés sem tudta újjáéleszteni, mert akkorra már a mai, az előszóban ismertetett állapotába jutott. Pedig a gyulai fazekasság is alkotott szépet, művészit, ha az aradi iparkamara kezdetlegesnek is mondta annakidején munkáikat. Alkotásaikat éppen ez a kezdetlegességnek ható keresetlenség, naivság, természetes egyszerűség teszi széppé, nem egy esetben művészivé. Minthogy igen kevés fazekaskészítményről tudjuk biztosan, hogy gyulai fazekasmunka, elmondhatjuk, hogy szépségükre való különösebb tekintet nélkül is mindenegyes gyulai fazekaskészítmény a különféle gyűjtemények féltve őrzött darabja. A NAGY PER A gyulai fazekasok azt mondták, hogy az itteni fazekasipar megszűnésének egyik jelentős oka volt az is, hogy a város a fazekasokkal szemben ellenséges érzülettel viseltetett, birtokukból kiforgatta őket, működésüket akadályozta. Ennek a vélekedésnek alapja az a pör, ami hol fellángolva, hogy elsekélyesedve 1896-tól egészen 1943-ig, tehát negyvenhét évig folyt a város és a fazekasok között s talán csak az vetett neki véget, hogy közben a fazekasok kihaltak. A gyulai fazekas céh, mint már említettük, 1858-ban másfél hold területet vett örökáron a várostól a Bárdos medrében ott, ahol előzőleg is termeltek ki agyagot. Ez a terület a Szent Háromság temető felé esik és ma a Tangazdaság területéhez tartozik. Fazekasföld, fazekasgödrök neve mára már feledésbe merült. A fazekasok a megvásárolt föld nagyságát három holdra tartották, de a fennmaradt írások mindenütt csak másfél holdról beszélnek. Bármennyi is volt a terület nagysága, a lényeg az, hogy a fazekasok földjét a város a körgát építésekor szó nélkül kisajátította anélkül, hogy kárpótolta volna őket. A fazekasok egy ideig szabadon hordták tovább az agyagot a kisajátított földről. Tehették ezt annál is inkább, mert ez volt az az időszak, amikor nem annyira itthoni agyagból dolgoztak, hanem mindenféle hozott agyagot használtak. A város azonban 1896-ban így is megtiltotta a további agyag11. Ipatrestületi iratok. GYÁL. 877./1938.