Dankó Imre: A gyulai fazekasság (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 48-49. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

A gyulai fazekas céh ládája 1836-ból. Az Erkel Ferenc Múzeum tulajdona. Ltsz.: H. 63. 1. 1. — Csapoltan készített, eredetileg sárgára festett keményfa láda. Elülső oldalán feketével festett fazekasjelvény: korong edénnyel. vásárhely 1847), hanem azért is, mert a környékbeli egyes mesterek filiálisként a gyulai céhez tartoztak (mint például Szentannán, Agyán, stb.). De az is eló'fordult, hogy más kis szakmák, amelyek valamilyen oknál fogva rokonságba voltak hozhatók a fazekassággal, a fazekas céhbe tartoztak. Ilyen volt például a csutorás mesterség. 1858-ban Gyula iparosai 15 céhet alkottak és a debreceni iparkamarához tartoztak. Közülük 17 fazekas és 2 kályhás mester alkotta a gyulai fazekas céhet (8). Ekkor volt a céh virágjában, ekkor vett másfél hold földet a Bárdos-ér medrében a várostól agyagkitermelés céljára. Valószínűleg már eló'zó'leg is innen termelték ki a mesterségük folytatásához szükséges nyersanyagot, de hogy milyen feltételek mellett, arról nem szól az emlékezet. A jelekből arra lehet következtetni, hogy a város nem nézte jó szemmel, hogy a fazekasok nem a magukéból gazdálkodnak és különböző nehézségeket támasztott az agyagkitermelés elé. Ezért vették meg aztán a fazekasok a kérdéses területet, amit utánuk fazekasföldnek illetőleg fazekas gödröknek neveztek még nem is olyan régen. 8. Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most. Gyula, 1858. 173.