Albel Andor – Vincze Ferenc: Békés megye öntözéses gazdálkodása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 47. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

3. A mezőgazdasági termelés és az öntözés kialakulása A középkorban oly virágzó Alföld, s megyénk is elpusztult a török hódoltság idején. A vidék hatalmas pusztasággá vált. Még a XVIII. század végén is legelő, árterület a megye területének nagy része. A pusztaságon kiterjedt ridegmarhatartás folyt gazdasági kényszerből (a 'halászat-pákászkodáson kívül). Nagyszénás, Kisszénás, Nagyrét, Kisrét, Csákó, Kondoros, Doboz, Mezőhegyes legelőiről lábon hajtották a hízómarhát Bécsbe, Augsburgba, Régensburgba, valamint Észak-Itáliába. A népesség rendkívüli gyér volt. Egyes adatok szerint csak néhány ezernyi. Csak a XVIII. század elejétől indul lényeges gyarapodásnak a lélekszám. Hajdani térképek szerint 1815-ben Szeghalom—Vésztő—Okány —Zsadány—Szakái—Csökmő—Szeghalom által bezárt hatalmas terület nagy része még szinte járhatatlan mocsárvilág volt. A XIX. századot a folyószabályozásokkal, majd a földművelés térhódításával, a szántóterület rohamos növekedésével jellemezhetjük. Amíg 1851-ben a megye területének csak 22 százaléka volt a szántó, addig a következő negyven év alatt 71 százalékra emelkedett a szántóföld részaránya. A mezőgazdaság felvirágzásával együtt megindult megyénkben a belvízrendezés, az öntözéses gazdálkodás is. Az első öntözőcsatornákat megyénkben építették. A múlt század második felében megalakultak a kultúrmérnöki hivatalok, s ekkor létesült Gyulán a napjainkban Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság néven működő hivatal. A kezdeti öntözések már egy évszázaddal ezelőtt is azt bizonyították, mint napjainkban, hogy az öntözés megkétszerezi, sőt meg- • háromszorozza a termést. 1885-ben berendezték öntözésre a száz holdas gyomai rétet, ahol a termés már az öntözés harmadik évében megháromszorozódott. Kataszteri holdanként 26,7 mázsa szénát adott a rét. Ezen a telepen öntöztek először szivattyús vízemeléssel. A múlt század végén elkészült a Fehér-Körösön a gyulai Poirée rendszerű duzzasztógát, mely az Élővízcsatorna-rendszer vízszükségletét biztosította. Békés megye „minőségi" kertészetének a fejlődését ez a csatorna biztosította. Itt termelték ebben az időben a legjobb primőrárut. 1892—95. években építették a mezőhegyesi Élővízcsatornát, melyből csupán Mezőhegyesen 500 holdat öntöztek a Marosból. Századunk elején a békéscsabai műrét építése emelkedik ki az ország öntözésének történetéből. Mérnökök közreműködésével két kiváló mezőgazdasági szakemberünk — Surányi János és Gyárfás József professzorok — tervezték meg a rétöntözést. A 178 holdas telep 1902—34. között volt üzemben, s a 33 éves időszakban holdanként 29,03 q-s kiváló minőségű szénát adott az öntözetlen rétek 12—15 mázsás szénatermésével szemben. Nyaranta három alkalommal ön-