Albel Andor – Vincze Ferenc: Békés megye öntözéses gazdálkodása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 47. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

töztek, s összesen 140—170 m

3 öntözővizet jutattak egy 150 l/sec teljesítményű szivattyú segítségével a rétre. Egy-egy öntözés 10—12 napot vett igénybe. Termesztésen megfelelő szerves- és műtrágyázásról gondoskodtak. A csabai műrét az Alsófehérkörösi ArmentesítŐ Társulat által épített ugyancsak Élővízcsatorna elnevezésű vízforrásból kapta az öntözővizet. A Feketekörösi ArmentesítŐ Társulat szervezésében 1902—04. között 997,4 holdat öntöztek. A dobozi Wenckheim uradalomban ugyancsak jelentős területet rendeztek be öntözésre. 1909-től 214 kataszteri hold öntözéséről számol be az irodalom. Ebből 71,32 hold volt rétöntözés, a többi szántóföldi és kerti öntözés. A Kettős-Körösből vették az öntözővizet, s jelentős terméseredményeket értek el. Szántóföldi öntözésnél 24,7 q kukoricát, 218 q takarmányrépát, 189 q murokrépát takarítottak be. Terméseredmények a kertészetben: 80 q zöldpaprika, 138 q uborka, 55 q paradicsom, 52,4 q kelkáposzta. 1700 'almafát is öntöztek, amelyeknek darabonkénti termése 70 kg alma volt. Ebben az időben már sok helyen folyt bolgár rendszerű öntözés is. Pósteleken özvegy Széchényi Antalné birtokán 71 hold területen rendezkedtek be öntözésre, azonban ez az öntözőtelep a magas üzemi költség miatt rövid ideig működött. 4. Öntözéses gazdálkodás a két világháború közt Az első világháború után nem jutott anyagi erő ahhoz, hogy az öntözéses gazdálkodás ügye előre lépjen. 1930-tól mutatkozik fokozatos fellendülés. Az 1935. évi hatalmas károkat okozó aszály fordította az ország figyelmét az öntözésre. A második világháború előtt már jelentős a haladás a tőkés termelési viszonyok lehetőségeihez képest, mégis főként csak a tervezési munka emelkedik ki ebben az időben. A vízügyi szervezet Trümmer Árpád neves vízügyi szakemberünk közreműködésével a harmincas években kidolgozta a Tiszántúl Öntözésének • tervét, amely elég reális és jó volt, azonban csak kis részét valósították meg. Kienitz Vilmos — egy tanulmányában — beszámol az Alsó-Fehérkörösi ArmentesítŐ, Belvizszabályozó és Vízhasznosító Társulat területén folyó öntözések helyzetéről az 1936. és 1937. évről. Ebben a tanulmányában megállapítja a szerző, hogy bár érdeklődnek a gazdák az öntözés iránt, mégis vonakodnak nagyobb költséget fordítani üzemeik beredezésére. Közismert a mezőgazdasági üzemek, főként a kisüzemek tőkehiánya. Mindezek ellenére nem nagy, de fokozatos előrehaladás tapasztalható a társulat területén 1930—36. között. Amíg 1930-ban 65 gazdaság mindössze csak 418 holdon folytatott öntözéses növénytermesztést, addig 1936-ban már 240 gazdaság 954 hold területet öntözött.