Albel Andor – Vincze Ferenc: Békés megye öntözéses gazdálkodása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 47. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

Az árasztó öntözés hazánkban már a török hódoltság óta ismert öntözési eljárás volt, de a rizstermesztés bizonytalansága, valamint az előbb említett okok miatt nem tudott elterjedni. A háború végefelé a rizstermesztés konjukturája újra felkeltette a vállalkozási kedvet. A rizs jó ára miatt a beruházás már egy-két év alatt visszatérült, ezért a rizstermesztés az öntözött terület növekedését eredményezte. 1938-ban még csak 303 holdon termesztettek rizst a megyében, a háború végére mintegy 2000 holdra emelkedett a vetésterület. Az árasztással öntözött terület nagysága 1957-ben 11 086 kat. holdat ért el, beleértve az árasztással öntöző bolgár-kertészeteket is. Innen kezdve az árasztással öntözött terület nagysága fokozatosan csökkent, amit az alábbiak indokolnak: a) A régi típusú, anyagárkos, kistáblás, tereprendezés nélkül épült telepek nem feleltek meg a nagyüzemi termesztés kivánalmainak. A megye mezőgazdasága a szocialista termelés nagyüzemi útjára tért át. A kisüzemi telepek gátolták a tertermelés gépesítését, a talaj elgyomosodására vezettek. b) Az árasztó öntözés háromszor, négyszer annyi vizet igényel, mint az egyébb öntözési mód, ami gátolja a rendelkezésre álló vízkészlet gazdaságos kihasználását. c) Ez az öntözési mód rontja a legnagyobb mértékben a talaj szerkezetét, termőképességét. —- A monokultúrás rizstermesztésnek tulajdonítható, hogy 1957-ben a megye területén 9272 kat. hold öntözésre berendezett, de öntözéssel nem üzemelő területet találunk. Az 1086/1955. évi MT. határozat új alapokra helyezte rizstermesztésünket, ezzel egész öntözéses gazdálkodásunkra kiható változást indított el, mely hivatott az öntözőgazdálkodás helyes szerkezetének a kialakítására. — A tereprendezéssel épített új telepek, már nemcsak a rizstermesztés kívánalmait veszik figyelembe, hanem lehetővé teszik azt is, hogy a szántóföldi növények öntözésére jobban megfelelő más öntözési módokra rátérjenek üzemeink. A szántóföldi növények öntözésére a háború előtt is folytak kísérletek, eredmények is születtek, de ezek nagyon szórványosak voltak és nem voltak elég meggyőzőek. Szarvason a Gazdasági Tanintézet bikazugi gazdaságán kívül a Fügedy-telep ért el jó eredményt csörgedeztető öntözéssel a lucernánál, barázdás áztató öntözéssel a kukoricánál. Az akkori kisüzemi telepeken az állandó jelleggel épített öntözőcsatornák annyira felaprózták a területet, hogy a gépesített talajművelést szinte lehetetlenné tették. A növényápolási munkákat csak kézi erővel lehetett elvégezni. A sok állandó jellegű csatorna nagy területet vont el a termelésből. A harmincas évek végefelé a gyulai József Szanatórium, majd a sarkadi Magyar Föld RT. gazdasága az állandó csa-