Albel Andor – Vincze Ferenc: Békés megye öntözéses gazdálkodása (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 47. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

tornák egy részét bádogból készített csővezetékekkel kísérelte meg helyettesíteni. A bádog csatornák gyakori áthelyezése meglehetősen körülményes volt, azok rendszerint egy termelési év alatt elpusztultak, ami a költségeket nagyon megemelte. Ezek az eljárások mind kisüzemiek voltak, és nem oldhatták meg az öntözővíz olcsó és egyenletes szétosztását a növények vízigényének megfelelően. A háború előtt működő néhány esőztető berendezés (Úttörő) nem mutatkozott gazdaságosnak. így a szántóföldi öntözés a felszabadulásáig megoldatlan probléma maradt. A megye áttérése a szocialista gazdálkodás útjára jelentős változásokat hozott nemcsak az öntözött terület növekedése terén, hanem az öntözési módokban is. 1957-ben az öntözött terület 55%-án folytattak árasztó öntözést. Azóta a majd kétszeresére emelkedett öntözött területen, az árasztó öntözés mindössze 18%-ot tesz ki. A szántóföldi növények öntözésére egyre inkább terjed a sávos csörgedeztető és a barázdás áztató öntözési mód. A kikapcsolt rizstelepeken főleg takarmánynövények öntözésére tértek át, melyek vízigénye a két utóbbi módszerrel jobban kielégíthető. Ezt igazolja az is, hogy az árasztó öntözés, valamint egyéb felületi öntözési módok együttes területe végeredményben változatlan maradt. 15600 kat. hold. Az ideiglenes csatornás, sávos csörgedeztető és barázdás öntözési módok már megfelelnek a nagyüzemi öntözés kívánalmainak. Az egy öntözési idényre létesített ideiglenes -csatornák nem akadályozzák a talajművelés gépesítését, a termények gépesített betakarítását. A vízelosztó elemek (ideiglenes csatornák, barázdák, vízterelőtöltések) elkészítése is gépesített, ezért nem jelent komoly beruházási költséget az üzemeknek. A korszerű telepek ma már tereprendezéssel épülnek. Ez megkönnyíti, hogy a termelt növény vízigényének kielégítésére leginkább megfelelő öntözési módot válassza meg az üzem. Gyakori eset, hogy az évelő takarmányt még sávos csörgedeztető eljárással öntözték, tavasszal az első kaszálás után feltörve silókukoricát vetnek utána, melyet már barázdásan öntöznek kielégítésére leginkább megfelelő öntözési módot válassza meg zési mód, ha azt a növény vízigénye, agrotechnikája megkívánja. A bolgár árasztó és lapátoló öntözési módot a megye területére betelepült bolgárok hozták magukkal. Az 1930-as években kezdett komolyan fellendülni a kerti növények öntözésére. A természetes vízfolyások mentén, szétszórtan, 0,5—2 holdas telepeken öntöztek, eleinte kezdetleges (vízikerekes, járgányos) vízkiemelő eszközökkel. Orosháza környékén már ekkor találkozhattunk a csőkútas öntözés kezdetleges formájával. Ezek az öntözések a háború után Gyula, Békéscsaba térségében komoly méreteket öltöttek. Az említett városok ellátásán kívül nagy szerepet játszottak Budapest zöldségellátásában is.