Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

I. A gyulai vásárok és piacok története

abaposztóra a vásári szabóknak elővételi joguk volt; ha más városba mentek, kötelesek voltak egvmást segíteni. Mátyás király 1476. június 26-án kiváltságlevéllel vámmentességet biztosított a gyulaiak számára. Ez a szabadalom nagyot lendített a gyulai vásárokon. De még jelentősebb fiának, Corvin János hercegnek, a gyulai uradalom birtokosának 1496. november 24-én kelt szabadalomlevele, amely többek között pontosan intézkedett a vásárok és a piac felől. A szadalomlevél igen fontos része, hogy a vásárokon és a piacokon való feü gyei etet a város bírójára és az esküdtekre bízta.

18 Corvin János birtoklásáig Gyulának évente két vásárja volt: pünkösdkor és Szent Elek napján. Hetipiacait pedig hétfőnként tartotta.

19 Mátyás és fia, János herceg szabadalmai alapján fejlődött ki a középkor végére a gyulai vásárok és piacok újabb rendje. Eszerint évenként három vásárt tartottak; pünkösdkor, Szent Elek és Szent Mihály napján. A piacot pedig továbbra is hétfőnként. A vásárokon a vámot a földesúr szedte, és a beszedett vám egy-tizede a város plébánosát illette.

20 A vásárban a város közvetlenül is érdekelt volt. mert a városi elöljáróság a bíró vezetésével ügyelt fel a vásárra és az árusoktól helypénzt szedett. A vásárokat a középkorban a városon kívül tartották, a piacot pedig bent a városban. Ez utóbbi helye évszázadokon keresztül, a vár közvetlen közelében, a mai Kossuth utca derekán, a mai görögkelet) templom mellett volt. A város palánkjain kívül tartott vásárok sok veszélyt hordtak magukban. Különösen a török háborúk idején jártak sok gonddal. Kerecsényi László várkapitány el is rendelete, hogy a vásárokon törökökkel és más gyanús személyekkel nem szabad beszélni.

21 A végbeli vitézek szorgalmasan őrizték a vásárokat és ellenőrizték a várkapitány parancsainak betartását, mert anyagi érdekük is fűződött hozzá. A gyulai vár végvárrá létele után a vásárjövedelem is a várat illette. Az őrködésre nagy szükség is volt, mert a törökök szívesen ütöttek rajta egy-egy vásáron, mint ahogy a végbeliektől is félni kellett, hogy a hódoltsági területeken lévő vásárokat megütik. Tudjuk például, hogy Dóczy Gergely, Gyulay Balázs, Trombitás Ferenc és Nagy Sebestyén vezetésével a gyulai hajdúk is megütötték a simándi vásárt. Vállalkozásuk azonban balul ütött ki, mert a gazdag zsákmánnyal hazatérő katonákat a törökök széjjelverték.

22 A végbeliek „vásárütései" ellen a törökök is mindenütt oltalmazni igyekeztek a vásárokat, akárcsak Gyulán is 1566, Gyula eleste után. A gyulai vásárok a török idők alatt is folytatódtak, sőt bizonyos értelemben bővültek is, mert a török és a törökök oltalma alatt dolgozó különféle keleti kereskedők is jártak rájuk, bár a hódoltság ideje alatt inkább csak az egy, a Szent Mihály napi vásárokról tu18 Scherer L m. I. 88. 19 Scherer i. m. I. 92. 20 Scherer i. m. I. 97. 21 Scherer 1. m. I. 170. 2*2 Takáts Sándor: Rajzok a török világból. I. Bp. 1915 . 366—367.