Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

I. A gyulai vásárok és piacok története

dunk. Érdekes itt megemlíteni Evlia Cselebi adatát, aki Gyulán állítólag 200 boltot talált. Az ilyen nagyszámú bolt valóságos létezéséi egyedül a török idők alatt is meglévő vásárok valószínűsítik.

23 A gyulai vásár és piac ügye a felszabadító háborúk idején veszendőbe ment. Békés megye majd teljesen elnéptelenedett, a távolabbi vidékek is gazdaságilag lehetetlen helyzetbe kerültek, de hiányzott a vásárokhoz szükséges közbiztonság is. A lakosok visszaszállingózásával, és a megye, valamint Gyula újratelepítésével, a megszilárduló rend s a kialakuló új élet nyomán újjáéledtek vásáraink is. Az új földesúr, Harriickern János György, hogy rendezze birtoka ügyeit, s hogy jövedelmeit ezáltal is fokozza, 1723-ban újra kiadatta Gyula régi, három országos vására szóló szabadalmát.

24 Ezeket a vásárokat a következő időpontokban tartották: Szent Pál napján — január 25-én; Exaudi vasárnapján — a mindenkori pünkösd előtti vasárnapon, és Szűz Mária születésnapján — szept. 8-án. A szabadalom alapján a vásárok gyors fejlődésnek indultak. A fejlődésben alapvető fontossággal bírtak a környéken szerveződött nagybirtokok, elsősorban maga a gyulai uradalom, valamint a város céhei. Az eredeti tőkefelhalmozás kora volt .ez, amikor a gyulai vásárok viszonylatában, különösen a gabona és a gyapjú konjuktura volt jelentős tényező.

25 A fejlődés azonban nem volt törésmentes, mert például 1743-ban is, a szerte dühöngő pestis miatt, az udvar a gyulai vásárokat is betiltotta.

26 Az ember- és állatjárványok mellett legnagyobb akadályokat a gyakori rossz időjárás jelentette. A három vásár időpontja a változékony időjárások évadjára esett, és a kedvezőtlen idő sokszor csökkentette a forgalmat. Vásáraink állandó fejlődése mellett ebből a tényből fakadó meggondolás is késztette a földesurat, hogy egy negyedik, jobb, megbízhatóbb időjárású évszakban tartandó vásár megszerzésén fáradozzék. 1805-ben sikerült is szabadalmat szereznie az uradalomnak a negyedik vásárra, amit július 21-én tartottak, és ezért nyári vásárnak is nevezték.

27 A piacot pedig hétfőről péntekre tették át. Így fejlődött ki a gyulai négy országos vásár, valamint a pénteki piac, és maradt meg voltaképpen mind a mai napig. A vásároknál meg kell jegyeznünk, hogy fejlődésük során elérték, hogy általában egy hétig tartottak, a piacok pedig hallgatólagosan megszaporodtak. A vásárok és a piacok jelentős jövedelmet biztosítottak a földesúr számára. A vámszedés az uradalom joga volt. Helypénzt pedig a város szedett. A vámokat az uraság hivatalnokaival és hajdúival hajtotta be. A rendfenntartásra igénybe vette a város elöljáróit is. A vásári ügyek intézésére már a XVIII. század közepén cédulaházat 23 Török-magyarkori történelmi emlékek. Ford.: Karácson Imre. Bp. 1908. II. 228 és kk. p. 24 Dr. Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Bp. 1900. 10. 25 Mérei Gyula: Mezőgazdaság és agrártársadalom 1790—1848. Bp. 1948. 9—38. 26 Scherer i. m. I. 289. 27 Dr. mésy i. m. 10.