Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)
IV. A gyulai vásár jellegzetes alakjai
hímzett kendering, tüsző, guba, kucsma volt a viseletük. Gubáikat nyáron is magukkal hozták, és éjszakánként takaróztak vele. Általvetőikben ennivalót hoztak magukkal; túrót, kenyeret, hagymát és igen gyakran gyümölcsöt. Leginkább szilvát és almát. Komor, nehézmunkás emberek voltak, de könnyen lobbanékonyak, szenvedélyesek. Ez akkor derült ki igazán, ha beittak egy kicsit és elkezdtek táncolni valamelyik lacikonyhában vagy a vásár bármely pontján is. Ilyenkor el-elénekelték, hogy: Ochi negri ca mura Trecura cata Giula Ochi negri d obraz d alb Cui, Doamne, nu-i or fi drag? Numai la omu beteag. (Fekete szem, mint az eper, Gyula felé itt haladt el. Fehér orca, fekete szem Kinek ne vón, Uram kedves? Csakis annak, aki beteg). 82 A KENYÉRSÜTŐ ASSZONY A gyulai Üjváros egyik nagy, szélesen elterpeszkedő utcáját még mai is Kenyérsütő utcának hívják. Ez az utca onnan kapta a nevét, hogy zömükben itt laktak egymás mellett a gyulai kenyérsütő asszonyok. Minden egyes portán nagy szalmakazlak, nádcsörmő kupacok álltak. Benn a házban pedig óriási kemence szolgált. A kenyérsütő asszonyok a vásárokon is árultak, de az állandó, rendszeres munkát számukra a pénteki piac adta. Általában csak kenyeret sütöttek, némelyik asszony azonban cipót és lángost is készített. Általában csütörtökön sütöttek, és pénteken friss kenyér került a piacra. A péntekre virradó éjjel kisült — még meleg — kenyér közel sem volt olyan kapós, mint a már kihűlt, megülepedett csütörtöki. Érdekes látvány volt, ahogy pénteken hajnalonként fehér abrosszal letakart targoncán tolták a kenyereket a piacra, ahol tiszta gyékénnyel és a gyékényen abrosszal leterített asztalon árulták a kenyereket. Régebben csak egész kenyeret adtak el, a kenyeret nem vágták meg. Később aztán ez is divatba jött. A gyulai kenyérsütő asszonyok csak fehér kenyeret készítettek, félbarna vagy barna kenyérrel nem foglalkoztak. Minden kenyér kerek, magas, jól púpozott volt. Azt tartotta a sütőasszony és a vevő egyaránt jó kenyérnek, amelyik szép magas volt, és a felvágásnál szúrósra sült. Az ilyen kenyérből hatal82 Bartók Béla gyűjtése 1909-ben Belényes vidékéről.
