Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

IV. A gyulai vásár jellegzetes alakjai

Minthogy a vasas tót esetében az iparcikknek élelmiszerrel való kicseréléséről volt szó tulajdonképpen, sokszor előfordult az is, hogy a vasárut a tót közvetlenül élelmiszerért adta. Ilyenkor aztán nemcsak szalonna jött számításba, hanem a búza is meg liszt, de kapós volt a köles is. A vasas tót sátoros kocsijában mindig akadt sűrűszövésű zsák lisztnek, egyszerű zsák búzának és finom gyolcs abrosz szalonnának. A vasas tót rendszerint nem egyedül jött a vásárra, hanem a gyolcsos tóttal együtt. A gyolcsos tótok is szekérrel hozták a finom szövésű gyolcsvásznat vastag végekben. A gyolcsos tótok zöme is gömöri volt, de sok zólyomi is akadt köztük. A kanalas tót is hozzájuk tartozott, ez azonban inkább gyalog jött. Ha fel is kéredzkedett valamilyen szekérre, inkább a fazekasokkal tartott. A DÉZSÁS. OLÁH A gyulai vásárok jellegzetes alakjai voltak a különböző faszerszámokat készítő és áruló románok is. Az Erdőhát falvaiból, a Lunkákból jöttek óriási rácsoldalas, hosszú , nyújtott tengelyű szekereikkel a vásárra. A faeszközöknek igen nagy hely kellett. Közülük különösen érdekesek voltak a dézsás oláhok, akik a kisebb-nagyobb dézsákat, kádakat, vékákat egymásba illesztve hozták szekereiken, és úgy árulták a vásárban is. A dézsa igen fontos edényféleség volt a régi világban. A véka is voltaképpen dézsa volt, meghatározott űrtartalommal, nyéllel vagy tetejező vassal. A dézsás oláhok vékákat is készítettek és árultak. Egy-egy háztartás a dézsák egész seregét használta egy ugyanazon időben. Sok helyen dézsában tartották az ivóvizet is, de dézsában tárolták a pálinkafőzéshez összegyűjtött gyümölcsöt, dézsákban rakták el a babot, a borsót, a lekvárt, és ugyancsak dézsákban savanyították a káposztát és a paprikát is. De dézsa kellett a mosásnál, a hamulúg készítéséhez is, valamint a kékítéshez is külön dézsára volt szükség. A szappanfőzéshez is dézsa kellett, nem beszélve az állatok etetéséről, ahol azután igazán nem lehetett nélkülözni a kisebb-nagyobb dézsákat. A nagyobbakban tartották a darát, a kisebbekben a morzsolt tengerit, a könnyen hordozhatókban csinálták az ivóst, a csávát, és ugyancsak ilyenekben készítették el a fölöntött darát is. így aztán nem csoda, ha a dézsáknak számtalan gazdája akadt, és legalkalmasabb volt sorozatban venni őket. A dézsás oláhok sorban árulták portékájukat, és akárcsak a vasas tótok, ők is adták terményért is. A tiszta búzával kétszer teletöltött dézsa már el is kelt. A dézsás oláhok, ha nem tudták portékájukat eladni a gyulai vásáron, tovább mentek nyugat felé, és eljutottak egészen Vásárhelyig is. Szekereiken, a portékájuk mellett háltak, igen kevésből kijöttek. Bocskor, kendervészon nadrág, kívülhordott, mellrészén és nyakán m