Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

IV. A gyulai vásár jellegzetes alakjai

A jó hajcsár mindig gyalog megyén, bár az út nem muzsikaszó — ... S be nagy útnak, én Istenem! Megyén, és nem zokog soha. Könnyes csak, mint őszi pusztán könnyes kinn a dér bibora. De, hogyha életre való, nem lepi bé, annyi hó.

81 A VASAS TÓT A felvidéki szlovákok több helyről hoztak vasat eladni a gyulai vásárokra. Nagy, sátoros társzekereken szállították a kovácsvasat, amit a kovácsok vásároltak meg és dogoztak azután fel. de hoztak sok kész árut is. Leginkább ekevasat, sarlót, kaszát, ásót, kapát, villát, ásópapucsot és kolompot árultak. A vasas tót legtöbbször feleségével együtt jött a vásárra, és amíg a férfi árulta a portékáját, az asszony élelmiszereket vásárolt. A vásárolt búzát, lisztet, de leginkább szalonnát, amit nagyobb részben eladott odahaza és egy kis hányadát saját családja élte föl. Gyulára a legtöbb vasas tót Gömör megyéből, Rimaszombat, Jolsva és Rozsnyó vidékéről jött. Hosszúszál, szőke emberek voltak — mondja róluk az emlékezés. Hosszú halina nadrágban jártak, ingeik fölött pedig ujjas bőrbekecset hordtak még a legmelegebb időben is. A szekér alját szalmával töltötték meg, abba rakták a mindenféle vasárut. A férfi a szekér elején ült és hajtotta a lovakat. Szélesen elnyúlt az aljdeszkán lévő szalmán, úgy, hogy nyáron a sátor árnyékában volt. Télen pedig védte az eső és a hó ellen. Az asszony a szekér hátuljára került, és szeme az úton volt, nehogy elhullassanak valamit. Ha megérkeztek a városba, a szekér elé kipakolták az árut, és a vasas tót ásók és kapák vagy ekevasak összeverésével hívta fel magára a figyelmet. Egy-egy vasas tót egy jómenetelű tavaszi vásárban 100—150 ekevasat, 200—250 ásót, ugyanannyi kapát és még egy sereg különböző szerszámot is eladott, ők árulták a láncot is. Ennek több fajtája volt. A sima láncot ölre vagy szemre adták, a béklyós vasat pedig párjával árulták. Horgas lánc is volt, ez egy kicsit drágább volt, mint a sima lánc. A vasas tót felesége gyorsan tájékozódott a vásárbart Ha nem valami fogadó állásán szálltak, akkor szállást is keresett valamelyik háznál. Amikor aztán már elég pénzt árult az ura, megvásárolta a kívánt portékát. A Németvároson házról-házra is jártak szalonna után, és minden szekérrel vittek haza 3—4 mázsát. 81 Sinka I.stván: öreg hajasár beszél hajnali induláskor. Hontalanok utján. Bp. 1943. 25.