Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

I. A gyulai vásárok és piacok története

kott — vásárjaiba a' begyűlt összes néptömeg a' helybeli lakosokon kivül, negyvenezer számot ha felül nem haladja, igen megközelíti".

5 Mogyoróssy szavai felidézik két régebbi írónk adatait is. Petik Ambrus 1784-ben voltaképpen ugyanúgy vélekedett, mint közel száz évvel később Mogyoróssy. Azt írta, hogy Gyulán: — „Országos három Nagy Vásár, kivül a' Városon, Bárdos vizén belül, és kivül ezen a' Tartományon ritka hasonlatosságú mind embernek, 's mind mindenféle ezen a' földön megkívántató Sátorbéli Portékáknak, Mester emberek, munkáinak, és külömb, külömbnémű Marháknak fa, és Vas Szerszámoknak, Áruló, 's meg-vevő sokaságával... Minden hétben Péntek napon, a' két Templom között a' Város' közepén heti Vásár Szokott tartatni, melyre a' közelebbvaló Helységekből sokféle Konyhára való eleségek hozatnak bé és el áruitatnak a' Városbéliek' Szükségekre".

6 A másik régi írónk, Komáromy Miklós 1834-ben arról írt. hogy városunkban milyen sokféle és jó mesterember él, és hogy ezeknek milyen kapcsolata van a vásárokkal. „Továbbá nevezetes Gyula arról — írja — hogy jó vándorlott mesteremberei vágynak kiket a' szomszéd vármegyékből gyakran meg szoktak keresni: vágynak 12 czéhbeli mestereink, u.m. csizmadiák, szabók, asztalosok, lakatosok, kerékgyártók, kovácsok, vargák, takácsok, kőmívesek, ácsok, kalaposok, pintérek, szíjgyártók, kötélverők; vágynak czéh nélkül is, igen nevezetes tímárok, üvegesek, fazekasok, szűcsök, bádogosok, kés-, kefe- és szegcsinálók, fősüsök, molnárok, szűrszabók, nyergesek esztergályosok, pékek, puskamívesek és czitorások; vágynak Cűszerszámos és boltos kereskedőink; vágynak vásárosok, és nagy patikánk ; vagyon minden pénteken héti-, és négy országos-vásárunk, a' hol kézmíveseink munkáikat, földmívelő gazdáink barmaikat eladhatják, kertiszölőkkel bíró gazdáink pedig boraikból és gyümölcseikből pénzt szerezhetnek; nem szenvednek hiányt a' fában; mert a' vizek' nagy áradáskor szállítódnak a' faeszközök és tűzifa; rendesen az egész pusztaság Gyulán szerzé meg a' faeszközöket. u.m. nagy itatóvájukat. ekét, jármot, dongát, abroncsot, fa villákat, tölgy- és fenyőeszközöket; nem szenved szükséget a' szép halakban, vizimadarakban és vad állatokban".

7 Sokkal beszédesebb és már hozzánk közelállóbb Palugyay Imre leírása. Munkája azért is áll előttünk nagy becsben, mert mint tudjuk, megírásához felhasználta Szakái Lajos adatgyűjtését Békés megye viszonyairól.

8 Szakái költő volt, mégis behatóan érdeklődött a közgazdaság iránt, sőt gabonakpreskedéssel is foglalkozott, tehát érthető, hogy fiííyelemmel kísérte a gyulai vásárok és piacok viszonyait is. Érdeklődésének számos vásári és piaci jelentés a bizonyítéka. Ezekből a jelentésekből, melyek a korabeli helyi la5 Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most. Gyula, 1833. 123—124. 6 Petik Ambrus: Békés mesye leírása 1784. Gyula, 1961. 23. 7 Komáromy Miklós: Gyula várossáról. és a' hajdani Gyulai várról. Nagyvárad. 1834. 65. 8 Dankó Imre: Szakái Lajos. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 36. Gyula, 1961. 8—9.