Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

III. Áruk és árusok a gyulai vásárokon

kat a mészárosok vásárolták székre. A gyulai vásárokon messzi vidékek mészárosai megjelentek és vásároltak. A mészárosok egy része bármily messziről jött is, takarékosságból maga hajtotta haza állatait. Útközben azonban sok viszontagságon kellett átesniök, mert nemcsak a szegénylegények, betyárok kerülgették őket, hanem az úton levő hajcsárok is meg-megtréfálták a zsugori mészárosokat, amiért nem bízták jószágaikat rájuk. Valószínűleg ilyesmi történhetett Szombati Péter esztergomi mészárossal is 1806-ban, amikor is így emlékezik meg róla a protocollum: ,,a most közelebb tartott Gyulai Vásárrul Esztergomi mészáros Szombati Péter vásárlott marháit, a' mint haza felé hajtotta volna a Kondorosi Csárdánál Vássár hétfün écczaka 8 darab el szökött. 4 Tinó jobb felen Sz. P. szurok belleg vagyon ball felén E. S. sütött belleg is. 4 Tehén hasonló kétt féle Billeggel vagyon jegyezve, aki meg talállya hír adással legyen".

75 A szarvasmarhák adás-vevésénél ugyanúgy közreműködtek a szenzálok, mint a sertéseknél, és ugyanúgy csapták el a vásárt, hangos tenyérbeütéssel. Az áldomás is ugyanúgy történt, legföljebb az volt a különbség, hogy a tavaszi vásárokon, amelyeken legnagyobb volt a szarvasmarha-forgalom, már nem ittak forraltbort, hanem csak pálinkát vagy bort. Külön meg kell emlékezni az ökörvásárokról, amelyek a szarvasmarha-vásár nagy részét adták. Uradalmak és tenyésztők adták itt el az ökrök ezreit. Egy részüket igába, más részüket hízóba vették A sőrék vagy göbölyök is mind-mind elmaradhatatlan árucikkei voltak a gyulai vásároknak. Érdemes megemlíteni, hogy nyitrai kereskedők és uradalmak rendszeresen itt vásárolták ökreiket. Sok szeszgyár is itt vásárolt, hogy a pálinka moslékon hizlaljon. A szarvasmarha-vásárokon nagyobb jelentősége volt a hajcsároknak, mint a sertéseknél. A szarvasmarhát még akkor is hajtották, amikor a vasútvonalak már kiépültek, és állatokat is szállítottak vele mindenfelé. A szarvasmarha jobban megtartotta kondícióját, ha hajtották, mint ha vagonba rakták. Kétféle marhahajcsár volt. Volt olyan, és ilyen volt a többség, aki csak hajtással foglalkozott, de voltak szép számmal olyanok is, akik kupeckedtek, adtak-vettek útközben. A gyulai vásárokra egész sereg úgynevezett paraszt kupec járt, különösen a bihari falvakból; ezek voltaképpen hajcsárok voltak. Gyulán egész hajcsárfamilliák alakultak ki, legtöbbjük a Kisvároson telepedett meg, közel a vásártérhez. De Ajtósfalván és a Románvároson is több hajcsár lakott. A hajcsárokat mindig helyben fogadták, mert a bizonytalanra nem vitt magával senki sem hajcsárt. Ezért azután a hajcsárok a vásárban kínálták magukat, amennyiben kínálkozniuk kellett, mert a kereskedők, az uradalmak és a gazdák ragaszkodtak az ismert hajcsárokhoz, és már vásár előtt felkeresték vagy értesítették őket és megegyeztek velük hajtás esetére. Az eladók 75 GYÁL. Németgyula városa Currpntáliák könyve 1801—1808. 1308. ápr. 18-án.