Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

I. A gyulai vásárok és piacok története

A GYULAI VÁSÁROK ÉS PIACOK TÖRTÉNETE A gyulai vásárokkal mindössze ketten foglalkoztak behatóbban. Scher er Ferenc nagyszabású várostörténetében a különböző adatok közé beágyazva ismertette a leglényegesebb mozzanatokat, de külön a vásárokról nem írt.

1 Elszórt adatainál alig mond többet Khón Dávid emlékezése a régi gyulai vásárokra.

2 írása mégis jelentős, mert önálló formában foglalkozott a gyulai vásárokkal, ezzel is jelezve, hogy felismerte a vásárok jelentőségét Gyula életében. „Gyula városát nemcsak évezredre terjedő nevezetes történelmi múltja, hanem vásárai is avatták a múlt században országos hírűvé" — írja.

3 Felismerte és megírta Khón azt is, hogy a nép szempontjából a vásár fontosabb volt minden más városi intézménynél, mert: „a történelmi múltról csak az intelligencia, az úgynevezett lateiner osztály vett tudomást, de a gyulai vásárról, a gyulai vásárokról, a földbirtokosok, kereskedők, mesteremberek, munkások, a műveltség legalacsonyabb fokán álló mócokig terjedőleg mindenki más is".

4 Érdekesen Mogyoróssy János is a gyulai vásárok és a nép szoros kapcsolatát jegyezte fel. Nem lehet meghatottság nélkül olvasni archaikus írását: „és valamint hetivásárjai általában úgy országos vásárjai is igen népesek és nagy gyűlésűek. Országos vásárjait Gyulának messze vidékről meg szokták keresni, jelesen, a' külföldi ürü- és marhakereskedők. Temérdek számú szarvasmarhák, hízott göbölyök, sertések, juhok és lovak szoktak eladásra itt kiállíttatni. Az egész mezőség itt szokta megszerezni gazdasági faeszközeit, u.m. méneseknek 's gulyáknak kellő nagyobb és kisebb itató vályúkat, ekéket, jármokat, boronákat, favillákat, lapátokat, targonczákat, hordóhoz való dongákat, 's abroncsokat, kész sertés ólakat; úgy minden tölgy, bikk és fenyőfa eszközöket és faedényeket; a' szomszédvidékiek is mindennemű gabonájukat a' gyulai heti és országos vásárokban szoktak eladni, melyek legnagyobb mennyiségben a' szomszéd Bihar, sokszor Szabolcs és Szathmár megyékbe és Erdélybe is vitettek, 's valamint a' kézművesek is gyártmányaikkal országos vásárjait, nemcsak a' közelebb eső városok iparosaival: hanem nagyszámú nagykereskedők, Pestről, sőt külföldről is, úgy sok divat és kelmeárusok megkeresik, és innét könnyen állítható, hogy az egyes országos — jó időben tartani szo1 Dr. Scherer Ferenc: Gyula város története. I—n. Gyula, 1938. I. 40, 46, 79, 88, 92—93, 97, 170 , 231—232, 234, 289—290, 307, 319—321, 338 , 363, 403, 434, II. 20—22, 84, 110— 113, 186, 190, 237—238, 422. 2 Khón Dávid: A régi gyulai vásárok. A Hatvan év multán c. kötetben. Gyula, 1936. 221—227. 3 Khón i. m. 221. 4 Khón i. m. 221.