Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

II. A gyulai vásárok ideje, helye és egyéb körülményei

karámokban, iparcikkekre nézve pedig a belsővásárteret körülvevő számtalan boltban is. Ezek közül nem egy csak időlegesen, a vásárok időtartama alatt tartott nyitva. Gyula régi üzletnegyede a belsővásártér nyugati oldalán, a Bonyhádi úttól a Dobay utcáig terjedő szakaszon volt. Általánosan elterjedt volt mind vásáron, mind piacon, különösen gabonafélénél, de állatnál is előfordult, mustrából árulni, vagy mutatóból árulni, azaz az eladandó árunak egy kis részét mutatták meg csak a piacon a vevőnek. A már említett gabona-, bőr- és gyapjú-, valamint állat-, illetve kirakodó vásár hagyományos helyén kívül idők folyamán külön helye alakult ki a favásárnak is. Az egykor hatalmas gyulai favásárokról már Petik Ambrus is megemlékezett. Azt írta róla, hogy: ,,a' fa Vásár, melly a' Város körül folyó körös vize partyán Szokott ugyan a' Vár előtt lévő fapiatzon minden Tavaszon, Vagy valamikor a Víznek elegendő áradása vagyon, a' fa' lehozására meg-esni, midőn a' Víznek árja lévén, sok Száz öli tűzre való jóféle Singfát, és lápokat öszve kötött Gerendákat, és egyéb épületre való négy Szegletre faragott hosszú fákat, nagyobb, és kisebb Ágasokat, oszlopokat, Karókat, vállyukat, és a' fából munkálódó Mester embereknek, Mesterségekhez alkalmaztatott fákat mind a Városbéli, mind pediglen a' Mezőségen Külső Helységekben lakó Emberek' Szükségekre jutalmassan vehetnek".

71 Vagyis a fapiacnak eredetileg nem volt állandó, meghatározott ideje. Időpontja a vizek áradásától, az úsztatás lehetőségétől függött. Csak később alakult ki az a forma, hogy raktárra úsztattak. azaz a fát elraktározták, és az úsztatástól függetlenül, a vásárokhoz és piacokhoz csatoltan árulták. Így volt ez egészen 1869-ig, amikor is a Ruczalápon megszüntették a faúsztatást. A Ruczalápon való faúsztatás azért volt fontos, mert a fát egészen a külsővásártérig lehetett rajta vinni, oda, ahol azután az 1830-as évektől kezdődően kialakult a favásár. A halpiacnak is állandó helye volt a belsővásártéren, a Féhn ház előtt. Az állandó helyet azzal is hangsúlyozták, hogy ennek a térrésznek önálló neve volt: halpiac. Gyula város vásári szabályrendeletei a hosszú időn át kialakult hagyományos rendet vették figyelembe, és annak megfelelően jelölték ki a különféle árusok helyeit. A szabályrendeletekben lefektetett helykijelölésektől csak szükség esetén tértek el. A helykijelöléssel kapcsolatosan éppen ezért viszonylag kevés fennakadás volt, inkább sok nézeteltérésre adtak okot a vásári rendtartások igazgatási jellegű rendelkezései. A vásárban a rendet 1886 előtt az uradalmi hajdúk és az uradalom tisztviselői tartották fent a városi esküdtek és a vásárbíró segítségével. Később, amikor a vásárjog a városra szállt, a városi rendőrség és a megyei perzekútorok tartották fönn a rendet a vásárbíró irá71 Petik .i m. 24. Vö.: Dankó Imre: A gyulai fapiacok. Gyulai Hírlap II. (1961) 41. sz.