Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

II. A gyulai vásárok ideje, helye és egyéb körülményei

nyitásával. A század elejétől kezdve a városi rendőrkapitány vezetésével a rendőrség, és mint legfőbb fórum, a város polgármestere irányította a vásár ügyeit. A külső vásártéren állt a külsővásártéri major. Ezt a XVIII. század közepe felé építették, ebben tartózkodott a vásárok ideje alatt az uradalom sáfára, és irányította a vásári rendfenntartást. A vásártér szélén állt a régi cédulaház, ahol egy-két írnok tartózkodott, és a hajdúk ide tértek meg egy-egy ügyes-bajos dolog esetén. Az uradalmi hajdúk egy része fel s alá járkált a vásárban, és igyekezett megakadályozni a veszekedéseket, vitákat. Az árusokkal együtt arra is vigyáztak, hogy ne lopjanak az árukból. A hajdúk másik csoportja pedig a vásártérre vezető utak szélén állt az ottani cédulaháznál, és a melléjük beosztott uradalmi tisztviselővel együtt beszedték a vásárra jövő árusoktól a vámot. A jószágot hajtőktől elkérték a vizát, azaz annak a helységnek igazoló levelét, ahonnan hajtották az állatokat, arról, hogy a jószág egészséges és nem lopott. Ugyancsak itt tisztázták a különféle vámmentességeket, szabadalmakat is. A vásárra jövő, árut felhozó nemesek is itt tartoztak nemességüket igazolni. Voltaképpen ugyanezt a feladatot teljesítették később az esküdtek és perzekútorok, majd pedig legvégül a rendőrök is. Abban az időben, amikor a helypénzszedés jogát a város bérbe adta, a bérlő helypénzszedőket alkalmazott, akik a vásárban helyről helyre járva bilétet adtak az eladóknak. Utóbb azután a város helypénzszedői járták ugyanígy a vásárt, és adtak helypénz-cédulákat az árusoknak a megfelelő helypénz ellenében. Azután, hogy a számosállatok járlatlevéllel való ellátása kötelezővé vált, a vásáron járlatkezelőségi kirendeltséget állítottak fel. Ez a vásári járlatkezelőség a járlatházban dolgozott. Papíron minden eladott számosállatról kellett volna pakszust kiállítani, a valóságban azonban csak egy részükről csináltattak. Az uradalmak és nagybani tenyésztők adás-vételénél lehetetlen is lett volna a járlatleveleket kiállítani. A vásári járlatkezelői kirendeltség mellett volt megtalálható a városi állatorvos is, aki az általános ellenőrzésen kívül olykor állatszakértőként is közreműködött. Sem a vásár kezdetének, sem a vásár befejezésének nem volt semmiféle ünnepélyes aktusa. Általában a szabad adás-vevést semmivel sem korlátozták. A múlt század 70-es éveitől kezdődően erőteljesebben és rendszabályokba is foglalva küzdött ugyan az elöljáróság a kupecek és kofák elővásárlása ellen, de az idevonatkozó különböző rendszabályokat soha sem tartották be következetesen. Ebből számos súrlódás támadt ugyan, de ezek végeredményben nem befolyásolták a vásár menetét. Azt se sikerült soha következetesen keresztülvinni a hatóságnak, hogy a vásáron helyfoglalás tekintetében előnyben részesüljenek a helybeli iparosok és kereskedők mellett a Békés megyei, Gyulához közel eső helységek árusai. A vásári rendtartások pontosan körülírták a vásári rendet, felsorolták az előnyben része-