Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

II. A gyulai vásárok ideje, helye és egyéb körülményei

tani és hirdetni a gyulai vásárok dátumát. Előfordulhattak ugyanis kétes esetek, például olyankor, amikor az engedélyezett vásárnap éppen vasárnapra esett. Ekkor vitatható volt, hogy a közvetlen előtte lévő szerdán kezdődik-e a vásár vagy egy egész héttel előbb, úgy. hogy a tulajdonképpeni vásárnap bele se essék a vásár tartamába. Az " íratlan szabály az volt, hogy mindig a közvetlen szerdán kezdődik a vásár, tekintet nélkül arra, hogy a vásárnap vasárnap-e vagy sem. A piacok nemcsak kiegészítői voltak a vásároknak, hanem azokkal szinte egyenlő rangú kereskedelmi alkalmak is. A pénteki piacot jellemzően hetivásárnak nevezték, mert beillett egy kisebb vásárnak. Ugyan olyan sokrétű és majdnem olyan népes volt, mint egy vásár, csupán abban különböztek a vásároktól, hogy nem jöttek el rájuk a nagykereskedők. Mint már említettük, a pénteki piac mellé 1890-ben második állatfelhajtásos piacot is akartak engedélyeztetni. A második állatfelhajtásos piac engedélyezése hosszú ideig vitás volt. 1910ben a város polgármestere az aradi Kereskedelmi- és Iparkamarától kért véleményt. „A polgármester átirata szerint hosszabb idő óta a keddi napi piacokat nagy tömeg keresi fel és kívánatos volna, hogy a pénteki mellett kedden is tartassék állatfelhajtással egybekötött hetipiac. A kamara közös biztottsága tekintettel arra, hogy Gyula város és vidékének fogyasztóképessége nem oly nagy, hogy két hetipiac tartása szükséges volna, másrészt mert ezáltal a jelenleg egy hetipiacra koncentrálódó forgalom, amely ezután sem volna nagyobb, a két hetipiac között megosztatnék, és így csak a piacot látogató kereskedők, iparosok idejét rabolná el, de a helybeli kereskedőkre és iparosokra nézve nem járna haszonnal, második hetipiac tartását szükségesnek nem látja. A teljes ülés a közös bizottság javaslatához hozzájárult".

61 Végül sem engedélyeztek aztán második heti állatvásárt. A gyulai vásárok forgalmát, sőt olykor megtartását is sok körülmény befolyásolta. Igen sokszor tönkretette a vásárt valamilyen állatbetegség, mint például régebben a ragályos marhadög, majd pedig a száj- és körömfájás.

62 A gyulai vásárok jelentőségére mutat az a körülmény, hogy 1890-ben, amikor számos helyen dühöngött a szájés körömfájás, a kereskedelemügyi miniszter ,,a gyulai sertés vásárból kifolyólag rendeletet adott ki, melyben megengedi, hogy a gyulai vásáron folyó hó 15- és 16-án vásárolt sertések eme két napon, és ezeket követően 17- és 18-án is, a legkisebb akadály vagy külön igazolvány nélkül szállíttassanak fel Kőbányára".

63 Hiába enyhítették azonban a korlátozást, a vásár csak nem sikerült. Fanyarul ír erről Békés című újság: ,,Pál-napi országos vásárunk legfőbb áruja a sertés lévén, mint az előjelekből látható volt, a hozzája kötött reményeknek nem felelt meg, mert hetekkel ezelőtt a sertés-falkák közé 61 GYAL. Gyula város jegyzökönyvei 1890. 80. és Békés XLII. (1910) júl. 17. 62 Dankó Imre: Adalékok a XIX. század eleji Békés megyei szarvasmarha- és lótenyésztés viszonyaihoz. Jelentés a gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1961. évi [munkájáról. Gyula, 1962. 15—17. 63 Békés XXII. (1890) jan. 12.