Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

Függelék - 7. Az 1890. évi nyári vásár letiltásának és alkalmatlan időben való megtartásának sajtóvisszhangjából

úgy is akadálytalanul meg lett volna tartható, minden külön engedély nélkül. De ha már az alispán nem volt eléggé önmegtagadó, hogy eme eljáráshoz folyamodott volna, (amely feltéve, de meg nem engedve, hogy nem is sikerült volna, legalább a vásár eltütásának ódiuma, mely most reá nehezül, nem őt terhelte volna) elvártuk volna Gyula városa polgármesterétől, hogy a midőn a városi tanács és a közönség álláspontjával meg nem egyező alispáni tilalom csütörtökön délután tudomására jött, ő még a csütörtök éjjeli vonattal felutazott volna Budapestre és ott a fenti helyzetet a belügy- és kereskedelmi miniszterek előtt feltárva, távirati utasítást provokált volna az alispán részére, melyben a vásár időelőtti betiltása feloldatott volna. Szívünk mélyéből meg vagyunk győződve, hagy akár az egyik, akár a másik eljárás is sikerre vezetett volna, meg vagyunk győződve különösen azért, mert a kormány már egy ízben, és pedig az idei téli vásárkor tett kivételes intézkedést épen Gyulára nézve, amikor a mostaninál sokkal hevesebb természetű száj és körömfájási járvány alkalmával a debreceni s a gyulai vásárra minden natósági vexatura kikerülésével feltétlenül szabad sertéseket szállítani. Tehát a miniszter már méltányolta a gyulai vásárnak semmi más vásárral párhuzamba nem vonható különleges fontosságát és éppen ezért kivételes kedvezményekkel ruházza és ruházta volna bizonyára ez esetben is fel, ha akár az alispán, akár a polgármester alkalmat adtak volna neki ez ügyben nyüatkozni s a közönségen segíteni. Sajnosán kell tehát konstatálnunk, hogy ama, általunk czélzatosan előlegezett jó akaratot, mely mellett a vásár biztosan meg lett volna tartható, olyan egyének nem tanúsították, akiktől azt nagyobb joggal reméltük volna, mint azoktól, akiktől kevésbé reméltük ugyan, de akik azt teljesen beváltották; nem akarunk ugyan nevet nevezni, de miután a közönség körében el van terjedve, hogy a vásári tilalomnak szakember lett volna provokálója, aminek ép az eUenkezőjét tudjuk, az igazságnak megfelelőleg kötelességünk eme gyanút nyilvánosan is megczáfolni. (Békés, 1890. július 13.) A vásár, mely rendes idejéről letiltatott, hallomás szerint egy héttel később fos megtartatni. Ez is a lehető leghelytelenebb intézkedés, mely époly erősen kihívja a bírálatot, mint a vásárnak elhamarkodott betiltása. Ha már betiltották, ne tűzzék ki egy héttel későbbre, még nagyobb munkaidőre, mint a minő most van és a túri vásárral egy időben. Elvárjuk a városi tanácstól, hogy ha a vásár tilalmat nem apellálta (amit nagyon helytelenül tett, hogy elmulasztotta) legalább tiltakozzék az új vásári terminus ellen, vagy ha a városi tanács nem, akkor tütakozzék a képviselőtestület; ha már nem lesz vásárunk, akkor ne legyen júliusban, hanem október vagy még inkább november második felében; az a vásár sem fog ugyan sokat érni, de mégis hasonlíthatatlanul többet, mint a csak egy héttel kitolt vásár, melyet keUőleg meg nem lehet hirdetni, de hiába is hirdetnék meg, mert az ördög sem fog rá eljönni. (Békés, 1890. július 20.) A rendes idejéről letiltott nyári vásár, egy héttel későbben tartatik meg. Nevezetesen a sertés vásár folyó hó 23-án (szerdán), a juh vásár 24-én (csütörtökön), a szarvasmarha vásár 25-én (pénteken), a ló vásár 26-án íszxmbaton), a belső vásár 27 és 28-án (vasárnap és hétfőn). És pedig a miniszter engedélye alapján, mely engedély kieszközlése végett Dutkay Béla polgármester személyesen fent volt a fővárosban. Mihelyt a városi főjegyző a miniszter engedélyéről távirati úton tudomást vett, még az nap intézkedett, hogy a nagyobb városok és szomszéd törvényhatóságok összes községei nyomtatványok küldése által az elhalasztott vásárról tudomást vegyenek, egyúttal értesítés küldetett a közeli vidéki és az összes fővárosi napilapoknak, mely utóbbiak mindenike pénteki számában kö/rilt» ea új vásári napokat, úgy hogy a vásár elhalasztásáról most már igen széles körben vehetnék tudomást. Felesleges különben megjegyeznünk, hogy a polgármesteri, kapitányi hivatal, a vasúti állomás, az összes kereskedők, iparosok és magánemberek napok óta valóságos távirati ostromnak vannak kitéve az ország minden részéből, sőt a külföldről is, mindegyik távirat a vásárt kérdezi. Ez elhalasztásról nagyon sokan nem bírtak tudomással, minélfogva sok lábasjószág és egyéb árú jött a vasúton; kedden, szerdán sőt csütörtökön is, igen sok kereskedő s termelő, nagy része Csabán tudta meg, hogy hiába, és még onnan visszautazott. Az embernek még halvány fogalma sem lehet róla, hogy mily messze terjedő érdekek lettek érintve a gyulai vásár elhalasztása által. Tizedrésznyi is elég indok rá, hogy a

N gyulai vásár bármikori elhalasztása csak a lehető legnagyobb, és pedig elháríthatlan. ténvioges veszély esetén történjék és mé? akkor is minden, de minden rendszabály és orvoslási mód kimerittessék, még pedig idejekorán, hogy a vásár megtartható legyen,