Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

Függelék - 7. Az 1890. évi nyári vásár letiltásának és alkalmatlan időben való megtartásának sajtóvisszhangjából

lingek ma is túlságos árral tartattak.; — középszerű sovány 10 hónapos maglókat páronkint 14—15 frtjával lehetett venni, — az egy-egy éves nagyobb termetű süldők párját egy 50 drbból álló falkában 24 frtra tartották. A fa-vásár kisebb volt mint a múlt heti, azonban mégis elég szép nagy. A miatt, hogy a múlt héten nagy csökkenést láttak, — a vadásziak most kevés szánat hoztak, az egész vásár alig egy száz darabra menvén; a miatt az árak észrevehetően ismét minden darabnál feljebb mentek, meglehetős kereslet mellett; — a tűzifa és szén megmaradt múlt heti árában. A széna és szalma, kivált nagyobbmennyiségűnek ára egy kissé emelkedett. Néhány oláh szekerén hoztak aszalt szilvát, diót, almát, mely utóbbi bizony már fagyos volt, — a kis zsákja mégis 4 frtjával tartatván, — lassú keletű volt; — a füstös szüva vékája 4 frtra, a dióét 3 frt 60 krra tartották. A szalonna ára még meg nem állapodott, a 2 mázsa körül levő nehézért már 30 frtot kínálgatnak, de a tulajdonosok nem hajlandók odaadni, hihetőleg a pálnapi vásár fogja árát szakasztani. Fontonkint 36—38 kron mérik mindaz ó, mind az új szalonnáét. Halat a helybeli halászok egészen frisset és szép potykát, harcsát és aprós süllőt, valami keveset hoztak, — s 35—40 kron adták fontonkint, még egy szánról, olyas réti vízről való fekete színű, régi aprós potyka fontját 14—16 kron adták. A belső-piac igen gyér, — aprójószág is kevés, — ára emelkedett; zöldség is nagyon kevés. — Tojás kevés és keresett volt, darabját 4 kron adták. — Sz. L. 7. Az 1890. évi nyári vásár letiltásának és alkalmatlan időben való megtartásának visszhangjából (Békés, 1890. július 13.) A gyulai nyári vásár elmarad, miután Jancsovics Pál alispán annak megtartását betiltotta. Még lapunk mult heti számában ama tudatunknaK adtunk kifejezést, hogy irányadó körök minden lehetőt elkövetnek, hogy a kiszámíthatatlan és mérlegelhetetlen érdeket érintő országos vásár megtartassék ; és az állategészségügynek a lezajlott héten való állapota annyira előnyösen alakult, hogy szinte kezére játszott a jóakarat érvényesíthetésének. Hétfőn, folyó hó 7-én teljes nyolc napja múlt el, amely alatt sem a sertések sem a szarvasmarhák között száj- és körömfájásban újabb megbetegedési eset nem fordtüt elő; folyó hó 7-től, vagyis hétfőtől kezdve egész csütörtökig újra nem merült fel egyetlen egy be téged esi eset sem. az állami s városi állatorvosok által hivatalosan felülvizsgált szarvasmarha állomány egészségi állapota nemcsak kielégítőnek, hanem kitűnőnek találtatott; emberi számítás szerint a zárlat leteltéig, vagyis e hó 14-éig nincs is mit tartani újabb betegedési esettől, (legalább az állatorvosok eme alapos reményüknek adtak és pedig tételesen kifejezést) és ez esetben a vármegye alispánjának nemcsak jogában, hanem elutasíthatatlan kötelességében is áll Gyulára nézve július 14-én a zárlatot feloldani. Már pedig a sertésvásár csak 16-án, a szarvasmarha vasár pláne csak 18-án veszi kezdetét, vagyis zárlat megszűnése után. Tudjuk, hogy engesztelhetlen merevséggel véve a dolgot, az alispánnak jogában állott a vásárt — amint azt meg is tette — már 10-én betiltani; az állategészségi törvény eme joggal felruházta, de azt határozottan kétségbe vonjuk, hogy ezen jog gyakorlása az alispánnak egyúttal elódázhatlan kötelessége is lett volna. Mikor egy bámulatosan enyhe lefolyású száj es körömfájás járvány után, mely alatt nemcsak el nem pusztult egyetlen egy darab jószág sem, hanem komolyan nem is volt beteg, már 11 napja múlt el, hogy betegedési eset — sem súlyos, sem enyhe alakú — egyáltalában nem fordult elő; amikor oly óriási, számokban ki nem fejezhető érdekek érintetnek, mint a minő egy gyulai vásárhoz fűződnek: <és ezt nem lehet egy mezőberényi vagy csabai vásárhoz hasonlítani) az alispán talán megtehette volna, hogy mielőtt ő maga intézkedik, egy jóakarat sugalta táviratban feltárja a helyzetet a miniszter előtt, és kérdést tesz, hogy üyen körülmények között és biztató előjelek után nem volna-e lehető a gyulai vásár tartását hatóságilag meg nem akadályozni, és bizonyára, ha az alispán, a maga részéről nem hoz fel kifogásokat a vásár ellen, sőt annyi önmegtagadással bír hogy a vásár akadálytalan megtartását esetleg még véle fényezni is szíveskedett volna, hiigyje el, hogy a miniszter sem akadékoskodott volna, és egy jóakaratú informátióra szintén táviratilag rendelkezett volna, hogy a fennforgó körülmények között a zárlat lejártáig ne Ultassék el a vásár, azután pedig