Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

Függelék - 6. Szakál Lajos vásári és heti vásári tudósításai a Békés c. lapból 1870—71-ből

egyebet semmit említeni. Gabona csak 6 szekerén volt, búza és kukorica. A vonult kétszeres búza 6.40 kron, a középszerű tiszta búza 8 frt jávai, a jó kukorica 3.60 kron kelt köblönkint. — Lacikonyha csak 3 volt, mi a belső vásár nyomorult voltát legjobban mutatja. A gyári és kézi iparcikkekről is alig lehet mit szólni, mert egyetlen nagyban el­adó pesti cég, néhány aradi és pesti férfi és nőruhatár s kalaptár kinyitása s a helybeli csizmadiák, cipészek s parasztszabók néhányának sátorhúzása, még a külső vásár szokott alakjának árnyékát sem képezte. A belső vásár egészen árútlan s embertelen, adás és vevés nélkül példátlanul rossz volt, még a sárral szerencsét csinálni szokott csizmadiáknak is rosszabb volt egy középszerű pénteki piacnál, s valóban jól számított az iparosok legtöbbje, hogy még helyből sem állította ki portékáját a vásárra. Sz. L. Országos vásári tudósítás. (Békés III. (1871.) máj. 21.) Gyula május 20. Az úgynevezett áldozó-csütörtöki, vagy exaudi országos vásár szokás szerint a sertésvásárral már e hó 15-én, hétfőn megkezdődött. Ez a vásár a sertés adás-vevésre rendesen csekély, legjobb esetben középszerű szokott lenni, — most azonban a miatt, mert sok hibás kukorica volt mindenütt a vidéken s ezt leginkább a sertésekkel való feletetés által hitte mindenki legköny­nyebben és legjobban értékesíthetőnek, — azokat szokatlanul sok, többé-kevésbé javított sertés érkezett a vásárra, annyira, hogy e vásár rendkívüliségnek mond­ható mint tavaszi vásár, sőt pálnapinak is megjárná, mert a behajtás 150 csapat­nak név- és számszerinti összeírása s az a páronkint és darabonkint kiállítottak­nak, és hozzávetőleges odaszámítása mellett az összes forgalom a huszonegy ezerét néhány százzal meghaladta, mely szám exaudi vásárunkban még soha jegyezhető nem volt. A nagyobb és kisebb tenyésztők, illetőleg hizlalók közül: két gr. Almássy, két gr. Wenckheim, gr. Károlyi György, br. Simonyi Lajos, két Lovassy, Nagy Guszti, Bölönyi Sándor, Sternthalok, Schwarzok, Steinitzer, Sternek, Kövérek, a szalontai Vargák s Baloghok; Gorove, Bodányi, Govrik, Györffy, Tagányi, Szentpétery, Dut­kayak, Fábry, Kiiment, Stojarovits, Mandl, Spieler, Decker, Geyer, Becker, Kert­megi, Rajla Márton, Sánta, Kocsis és Furka, Aleser és Sipos, Rozványi, Popovics. Bäsch, több erdélyi-, doboka-, bihar-, arad-, csanád, csongrád- és békésmegyei pa­rasztkupec és nagy számú hizlalást kicsiben űző helybeli parasztgazda és iparos sat. sat. vettek részt a behajtásban. A vevők képviselték Bécset egy nagy és két kisebb kereskedőben, Pestet most kevesen, Pozsonyt, Sopront, Győrt, Kőbányát, Szegedet, Ceglédet, Kőröst, Kecske­métet, Szentest, Makót, Vásárhelyt, Érsekújvárt, Szolnokot, Aradot, Váradot, s e megye több községét. (Folytatása következik). Országos vásári tudósítás. (Békés III. (1871.) máj. 25.) (Folytatás) Gyula május 25. Az első közlésemben felsorolt nagyobb behajtókhoz még Jakab­fyt, Lázárt; a vevőfelekhez pedig a váciakat kellvén pótlólag odacsatolnom, — a sertésvásár további részletezését következőkben teszem. — E hó 15-től 21-ig, hétfő­től egész vasárnapig kinyúlt e vásár; hétfőn, kedden és némileg még szerdán d. e. 10 óráig a mostani nem igen kedvező időjárási és kereskedelmi viszonyokhoz ké­pest meglehetősen jónak lehetett azt mondani, az eladók részére, — kiváltkép a közönséges félhúsú, — és még nem szalonás finomabb fajú süldőkre és herélt öreg sertésekre nézve, — azontúl hanyathomlok jött az árcsökkenés, s elvégre a vétel teljes megszűnte. Minél gyorsabban látott valaki az eladáshoz, annál szerencsésebb volt; — mert e vásár utóbbi 3 napján alakult árakat, ha a jókoribb, kivált első két napi árak­hoz mérjük, — mindenütt 4—5—6 frtnyi, esetleg még 10 frtnyi árkülönbségeket is lehetett egy pár sertés áránál tapasztalni, az eladó felek kárára. — és átaljában szép ember volt az, — ki, kivált közönségesebb fajú hosszabb idő óta javított ser­tésein k1rt nem vallott, — vagy a jófajú szalonnásokon is valóságos hasznot tudott csinálni; — mert oly nagy aránytalanság volt a behajtók és vevők között, hogy a vevőknek lehetett duszkálva válogatni mindenben — s csak azt venni, mi per abso­lute olcsónak látszott. — Ily módon több mint kétharmada eladatlanul maradt a sok sertésnek, főkép a leghízottabbaknak, melyektől többen kárral sem tudtak meg­menekülni, — mások pedig a bátrabbak és nagyobb zsebűek kárral nem akartak menekülni, — sa további hizlalástól várják vagy a positiv hasznot, vagy a mosta­ninál kisebb kárt.

Next

/
Thumbnails
Contents