Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

I. A gyulai vásárok és piacok története

zott, és ezek megmaradtak egészen megváltásukig a földesuraság birtokában. Gyula város a regáéljogot 250 000 forintént 1886-ban megváltotta, és voltaképpen csak ekkor jutott teljes egészében a vásárjog birtokába. A regáléjog megváltása során kapta meg a város az uraságtól a cédulaházakat és magát a 118 holdnyi vásárteret is. A vásárteret az uradalom különben legelőként kezelte és bérbeadta. Itt alakult ki a csürhejárás is. Ezt megelőzőleg azonban már 1859-ben, közvetlenül a két város egyesülése után, a város rendezte a napi- és hetipiacok, valamint az országos vásárok elhelyezésének kérdését. Eszerint a mindennapi piacokat a Békés Megyei Takarékpénztár székháza előtt a kis piactéren, a Megyeház utcán tartották. A Thesarovits ház előtt rendezett sorokban árultak a kofák, kenyérárusok, pecsenyesütők és a hentesek. Az utca túloldalán levő Arany Sas vendéglő előtt (mai tejcsarnok) árultak a tej-, tejfel- és tojás-árusok. Ezek innen hamarosan átkerültek az utca másik oldalára, egészen a Korona vendéglőig (ma I. sz. ált. isk.). A Megyeház utcában ugyancsak kofák árultak zöldséget és más élelmiszercikkeket. Itt árultak a termelők is. 1867-ben a napi piacot áthelyezték a Harruckern térre. A heti piac a régi rendben maradt meg, a Cziegler-féle háztól a mai posta felé húzva árultak egymás mellett a hentesek, a Cziegler házzal szemben, a kút mellett két sorban a cipészek, a nagy templom keleti oldalán a kenyérárusok, fésűsök, szitások. Az iskolától kezdve a Cziegler házig pedig a bádogosok, kefések és mézeskalácsosok. A Reinhardt ház előtt a fazekasok árultak, a zöldségárusok és egyéb élelmiszert árulók pedis a Jókai utca torkolatában, a plébánia és a régi Winkler gyógyszertár között foglaltak helyet. A baromfi piac a nagy templom homlokzata előtt, a halpiac pedig a kúttól délre, az országút szélén volt. A Városház utca a vándor-kereskedők és iparosok helye volt. Itt kínálták áruikat például a ponyván áruló késes tótok, de itten árulták a bárányokat és a kecskéket is. A Nagyhídon túl, a Féhn ház előtt pecsenyesütők, gyümölcsös kofák, sapkakészítők és kalaposok árultak. Az uradalmi magtár előtt (gimnázium) foglaltak helyet a gabonaárusok, a vargák, a nyersbőrrel foglalatoskodók, a tollkereskedők és tollárusok, a deszka- és faárusok, a káposztaárusok, majd távolabb a pintérek és a tér belsején a faszenesek, a tűzifaárusok, a nádat kínálók, a szénát, szalmát és más takarmányt eladók. A Nagyhídtól balra, a Schweitzer ház oldalán voltak a gyümölcsösök, a gyulavári országút baloldalán pedig a szabók, a sátoros tótok, a nürnbergi árusok, a jobboldalon a szűrszabók, magyar- és németszűcsök, kötélverők, szíjgyártók, a különféle sátras kiskereskedők, majd a gyümölcsöt, dinnyét és aszalványt áruló oláh szekeresek. A Damjanich utca sarkán fogtak helyet maguknak a csikaszok, a kápolnánál pedig a vessző- és kosárárusok, távolabb a meszesek, és innen a Szerecsen térig (ma Október 6 tér) és a másik oldalon vissza a román gyümölcsárusokig árultak a gabonaárusok. A csabai országút balolj