Dankó Imre: A Gyulai vásárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 44-46. Gyula, 1963)

I. A gyulai vásárok és piacok története

dalán pedig, a fasoron belül, a csizmadiák árultak. A sertéspiacot a magtár mögött tartották. Az országos vásárok ügyét is rendezték. A belsővásártéren (a mai Kossuth téren) az országút jobboldalán a Nagyhídtól kiindulva árultak a szappanosok, a vasárusok, a szekereken áruló vasas tótok, majd rézművesek és bádogosok, a hutások, üvegesek és finom edényárusok; a cipészek, kefések, a könyvkötők, szépfestők, német kalaposok, divatárusok, csipkeárusok, nap- és esernyőkereskedők, férfiszabók és női öltönykészítők. A tér nyugati részén voltak a cukrászok, az aranyművesek, az optikusok, nürnbergi árusok, gombkötők, órások, rőföskereskedők. német és magyar szűcsök, magyar kalaposok, magyar szabók és szürszabók. A Bonyhádi útnak (mai Vértanúk útja) mindkét oldalán a gyolcsos tótok, a zsák- és vaszonárusok, a pokrócosok, tarisznyások, a lengyel zsidók, a kulacsosok, a kalácsárusok, a bicskaárusok és a lakatosok árultak. A Dobay utca kiszélesedésén komédiások, gyékényesek és a kész szekérárusok foglaltak helyet. A Hagyma téren árultak a hagymások, zöldségesek, gyümölcsárusok és aszalványos oláhok. A Bonyhádi út baloldalán pakoltak ki a fazekasok és az oláh cserepesek. A Kossuth tér déli oldalán pedig a csizmadiák, papucsosok, vargák, tímárok és a sziksóárusok. A Szerencsen téren voltak találhatók a nyersbőrárusok és nyersbőrkereskedők, valamint a tollasok és gyapjú árusok. A Feketesas utcában (mai Honvéd utca) árultak a szíjgyártók, az asztalosok. A Fekete Sas előtt pedig a mézeskalácsosok, bot- és csutoraárusok, perecesek, súrlófűárusok álltak. A vendéglőn túl voltak a rokkások, a kenderárusok, az országút szélén árultak a pántlikás és kendős zsidók. A külsővásártéren, a cédulaház és a híd között, álltak a köszörűkövesek és a kaszaárulók. A kőfeszület előtti téren megint csak mézeskalácsosok voltak találhatók, esztergályosok mellett. A híd baloldalán, a sáncnál árultak a úgynevezett krajcáros kereskedők, vagyis bazárosok. A Bika kocsmával szemben, a főút baloldalán volt a kötélgyártók, hentesek, kerékgyártók helye. A stációk felé menő széles utcában álltak a lacikonyhák sátrai, de voltak itt a sátrak között és az utca végén, ideszorult gabanoárusok is. A lacikonyhák és a kocsmasátrak mögötti téren árulták a mindenféle gazdasági faszerszámokat, a kerékgyártó munkákat. Ezent túl volt aztán a sertés- és juhvásár; a Geist majorig terjedt a marhavásár. A Bika kocsma jobboldalán foglaltak helyet a teknőárus magyarok, oláhok és cigányok, a kádárok, majd a talicskások, az oláh dézsások; ezek mögött a deszkások, a zab-, széna-, a borona- és vesszőárusok. És azután egészen ki a szőlőkig tartott a lóvásár.

29 A feudális megkötöttségek között is sok haszna volt a gyulaiaknak a vásárokból. A helypénz jó jövedelme volt a városi kasszának, a lakosság terményeit helyben értékesíthette, szükségleteit pedig be29 Scherer i. m. II. 109—111.