Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

emlegetik a régieket. Egyik asszony meséli (50 éves), hogy mikor az első fiát szoptatta, elapadt a teje, mert a bába anyja is bába volt, s amiért nem azt hívta, elvitte a tejét. Elhívták aztán az öregasszonyt, az ott hókuszpókuszolt az ajtó megett a seprűvel, aztán akkor éjjel megjött a teje. Másik asszonynak a dereka fájt, kente a bába, s azt mondta: Hajjá, komámasszony! Ha nem sajnálnám, úgy megkenném, hogy sose kelne fel többet! Elég volt ennyi ijesztgetés, s az asszony még gondolni sem merte, hogy nem hiszi az egészet, nehogy mégis legyen valami benne... Ezek az ijedelmek addig tartottak csak, amíg rászorult az asszony a bábára, s mára pedig — a mostani bába nem ijesztgeti, de meg sokan vannak a faluban, fiatal asszanyok, akik bemennek szülni szülőotthonba — meghaltak a bábák is, a régi öregasszonyokkal együtt. Az asszonyok is jobban megismerték saját magukat, a test szerkezetét, a szervezet munkáját, a gyermek is kiszabadult a szorosan lekötött, kifáslizott kis börtönéből, a pólyából, mert 3—4 hónapos korukban már szabadon mozognak a kis „rugdalózókban", egészségesebbek, nyugodtabb az életük. És ez természetesen az orvosi tudomány fejlődésének köszönhető nagyrészben, de nem kis része van benne az ugrai asszonyok nagyon gondos gyermeknevelésének is. Visszalapozva az anyakönyben, ilyen adatokkal találkozunk: 1781-ben például 18 himlős gyermek halt meg, 1807-ben szintén 18, (27 halálesetből) 1853-ban 49 gyermek, 1896-ban 95 gyermek született, ugyanabban az évben meghalt 39, 1897-ben 117 gyermek született ugyanekkor meghalt 40; 1930-ban született 57, ebben az évben meghalt 19, 1955-ben született 25, meghalt 2, 1956-ban született 29, meghalt 1, s 1957-ben 23 született, de ebben az évben nem halt meg egy sem. A múlt századi bejegyzések: himlő, torokgyulladás (diftéria), még 1930-ban is bélhurut, toroklob szerepel mint a halál neme. Ha régen beteg lett a gyermek, megfüstölték, tiszta vízbe forró szenet dobtak, az sistergett és gőzt lökött, a gyermeket rátartották. Kellett valamibe kapaszkodni az anyának, valami csodába hinni, hiszen volt család, amikor egy-egy himlőjárvány, vagy diftériajárvány volt, 2—3 gyermeke is meghalt. Van asszony, aki egyedül maradt s 12-en voltak testvérek. Az asszony szült és temetett, s legtöbb gyermek mikor elérte a 8—10 évet, akkor halt meg. Kegyetlen dolog volt ez, a ma asszonyai már nem is tudják elképzelni sem, hogy lehetett mindezt kibírni. Az ugrai asszonyok, mint láttuk, tiszták. Ennivalóban, ruhában, s házban; a gyermek tisztártartása, etetése is hasonló módon történik. Azonkívül persze szaladnak az orvoshoz véle, ha valami baja van: De minden orvosi rendelést pontosan betartanak. Lényegesen kevesebb gyermek születik ugyan, de amint látjuk, összehasonlíthatatlanul kevesebb a halálozás is. Betegségeken kívül a baleset is ritka. Régen sok gyermeket jegyeztek így be: megfojtás. Ami nem azt jelenti, hogy az anyja megfojtotta volna, csak egyszerűen main