Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

a legelő közlegelő címen van, mint birtok, de telekkönyvileg névszerint bejegyezve. Közös a legelő, közösen fogadtak pásztort, választották a gazdát, aki felelt az apaállatokért. Pénztárosa is volt a Legeltetési Társulatnak, s az egész apparátust a közgyűlés elszámoltatta. A társulat kötelessége volt a legeltetés rendjének a megszabása is. Maga a közösség komoly szervezet volt. És mégis, a jószágtartás annyira romlott, hogy a 930-as évek elején például a szarvasmarha éppen az egyre zsugorodó legelőterület miatt olyan kevés a faluban, hogy például az Alsósoron, ahol 28 ház van, csak két háznál volt tehén, azért mert csak az tarthatott szarvasmarhát, akinek legelője volt. S hogy a Tiszántúlon az állattartás nem oldható meg legeltetés nélkül, az egyre szaporodó állatállomány eltartása igen nagy gond és eddig még meg nem oldott kérdés. A mai falunak, .amelynek 2300 lakosa van, szarvasmarha állománya: (üsző, borjú, bika) 940 darab, fejőstehén: 424 darab. A legelő megoldás tehát egyre sürgetőbb feladat. A legelőerület 2063 sziki legelő, amelyen — bármilyen időjárás van — május és júniusban lehet csak legeltetni. És ha ehhez hozzávesszük a sertésállományt, amelynek legalább felét szintén legelőre hajtják: 2225 darab és 148 koca, akkor még kisebbre zsugorodik a szarvasmarha legelője. Ami van is, elsül, s birkának való lenne. A sziki mező szénájának minősége — míg van — olyan jó, ha azt idejében vágják, egyenlő értékű a közepes minőségű zabbal. S hogy miért ragaszkodik a tiszántúli paraszt a legeltetéses állattartáshoz, az nem csupán kényelmi szempont. A sziki legelőn a tej minősége olyan jó, hogy például a 35 km-re levő Berettyóújfaluban felállított legmodernebb és nagyszabású tejporító üzemet is éppen ezért építették erre a kieső vidékre, (a tájról 40—50 kilométeres körzetből hordják ide a tejet) mert szakemberek szerint országos viszonylatban is legkiválóbb minőségű tejet adja ez a táj. Árasztásos legelőöntözés kell, és a teméntelen mennyiségű szarvasmarha fajkiválasztása. Az árasztásos legelőöntözést a Tisza-birtokon, a szomszédos Geszt faluban már csinálták a régi időben, de abbamaradt. Eme megoldásra váró nagy probléma mellett is Ugra és a nála jóval kisebb, szomszédos Körösnagyharsány 1956 novemberétől 1957 január közepéig 2 500 000 forintot vett fel az Állatforgalmi Vállalattól jószág ára fejében! Ez olyan nagy összeg, hogy az ember alig tud hinni a szemének. Mint ahogy a legeltetés, ilyen képpen mentődött át a jobbágyvilágból a forgórendszer. Ez hármas tagozású volt, a nagyon ősi forgórendszerre vezethető vissza, amit még Szent István korában kezdtek. S ez így volt 1910-es évekig, illetve az 1936-os tagosításig. A nyomásos vetésforgó azt jelentette, hogy: három részre volt nagyjából osztva az egész határ. Első évben búzavetés, második évben tengerivetés, a harmadik évben pedig fekete-ugart hagytak. Az