Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

ugart a jószággal vágatták, legeltették. S ezen az ugaron termett a világhírű magyar búza a minden negyedik esztendőben, az ugar után. Ez a forma 1910 körül úgy módosult, hogy a fekete-ugar helyett — nagy tömegében, de azért a 20-as években is volt feketeugar, — takarmánynövényt vetettek, és az első időkben csaknem kivétel nélkül zabosbükkönyt. Virágzáskor takarmánynak levágták, hogy utána ugarolhassanak (szánthassanak) s őszre így készítsék elő a földet vetés alá. Trágyázni leginkább tavasz felé trágyáztak, tavaszi szántás alá. Harc a földért Az új földesúr egy oldalági rokon: nagybölöni-BÖlöny néven. Űj kastélyt épít, a régiből iskola lesz. S ettől kezdve ez az egyedüli birtokos a faluban. A régi nemesi kisbirtokok, amelyek 200—700 holdasok voltak, egyenként mennek tönkre, s birtokosaik felszívódnak a pesti, s más városok hivatalnoki apparátusába. A Serényi bitokosról nevezett Serényi részt 1000 négyszögölenként 150 forintért parcellázták. Rettentő drága volt ez. Akkor már bankok voltak, s a falu onnan 'vett pénzt, hosszú ideig fizették, törlesztették. Aztán nem soká a Vermes részt parcellázták 135 négyszögölenként. A Bölöny kocsisa, Deák vett belőle legelébb 5000 négyszögölet. Ha hozzávetjük, hogy az ecet ára 15 krajcár volt, egy évi kereset búzából 5—6 mázsa, 25—40 krajcár volt a napszám télennyáron, szinte érzi az ember azt a nagy erőfeszítést, ami a földért folyt. Paszulyt ettek, felvertgaluskát, krumplit, vereshagymát, kenyérrel, ha kellett, hogy a mélyre zuhant paraszti életből felkapaszkodhassanak. Hogy nagy jószágot nem tarthattak, akinek nem volt legelője, rákaptak az asszonyok az aprójószág tartásra. Libát neveltek, kevesebb rucát, meghizlalták, s ez ősszel komoly pénzt jelentett, s a toll pedig jó valuta volt minden időben. 100—120 libát is meghizlalt egy-egy asszony, s a harmincas évek végéig sok ugrai asszonynak vándorolt a párnájából,'dunyhajából a toll a földért. A kisebb birtokosok hát elkoptak a falu határából, de az uraságot is érzékenyen érintette, hogy az úrbéri rendezésig szokásos biztos robottól, bér járadéktól elesett. Neki kellett gazdálkodni ezután, gondoskodni az összes földje megmunkálásáról. Az akkor még kb 7000 holdas gazdaság beruházása nem ment könnyen, akkor még nem volt gépesítve a mezőgazdaság. (Abban az időben a paraszt még faekével szántott.) Az uraság a parasztnak, ha más formában is. de igénybe vette munkáját. Míg a föld meg nem fagyott, a falusi igák szántottak az uradalmi földeken. Abban az időben sok a ló. Bihar megye lóállománya az 1920-as években is még 26 587 darab. Mivel abban az időben nem volt tehénfogat, a földes parasztoknak legalább két lovuk volt, igavonásra. De volt 5—6 is. A gazdák hát bérmunkában dolgoztak, a szegénye pedig részes arató, részes kapás. A gazdaság állatállománya a béresek gondozásában vannak, akiknek bére 1 családnak 10 mázsa gabona, 2