Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

is kiállnak a kapuba, lesekedni, s hallgatózni, de olyan is van, aki nem kis kárörömmel kongatja a kolompot. A pap pedig papol. Mikor elmond egy strófát, — mert versben beszél — utána rácsendítenek, v*erik a tepsit, s kiabálnak, fütyölnek. A rigmus olyan csúnya, hogy körülírva sem lehet elmondani amiben is — még ha soha nem lehetett rosszat mondani az asszonyra — olyan utolsónak, rossznak kiabálják ki a zángózók, hogy azon csak sírni lehet. Mert az asszony aztán sírhat, s ülhet a sötét házban, mert még lámpát sem mer gyújtani. ,,Ez az utca girbe-gurba, Szűcs Mari egy rothadt..." Papolja a pap könyörtelenül, s a zángózók fújják utána, mint Miatyánkot. És ez így megy mindhárom este, s aztán, mintha semmi nem történt volna, napvilágon úgy köszön a komjának, mint ezelőtt. Mást nem tehet. Ezért nem lehet megharagudni — ha megharagszik, akkor „van benne valami igazság". Természetesen a faluban is vannak kikapós asszonyok, de általában a falunak jó híre van a környéken. Itt nem divat a szeretőtartás, s akinek van, az is olyan titokban csinálja, hogy azt inkább sejteni lehet, mint tudni. Mert akiről megtudják, kirekesztik a közösségből. Ez a kirekesztés nem úgy történik, hogy nem szólnak hozzá, de kerülik a vele való közelebbi barátkozást. Megszólják érte. Még akkor is, ha az urának valami baja van, mert az asszony tartson ki minden körülmények között az ura mellett. Ember, ember, egyik nehezebb természetű, másik kevésbé, de mindnek van hibája, s a paraszti életet nem lehet válogatni, mint a tengerit, vagy a krumplit. Egyforma nehéz mindnek. És nem csak szerelemből áll a világ. Első a munka, a munkából formálódik a család, a szeretet útja, sorsa. Az ugrai asszonyok hát nagyon szigorú, s könyörtelen kordában nőttek fel s élnek ma is, így a családi élet tisztasága, zárt világa megmaradt. S ha esett is valami folt — fellobbanó szerelem — az életük folyamán, azt úgy takargatják, hogy a ház, s a család ezért semmiben ne rövidüljön meg. Meg ne szólják gyermekét, az urát, a ház maradjon annak, amibe ő fiatalon jött. Dolgosak, tiszták, rendesek továbbra is, mintha minden, ami elmúlt, valami álom lett volna. És ahogy végignézi az ember a falu asszonyainak ilyen irányú életét, azt látja, hogy más falukból jöttek, vagy az uradalmak körül felnőtt asszonyokban jelentkezik az a nemtörődömség, amivel ezeket a botlásokat kezelik. (Természetesen minden falunak, így Ugranak is meg van a maga 2—3 kikapós asszonya, de ezeket aztán nem is tekintik asszonynak, embernek, azt mondják rá: „Olyan, mint a rosszkutya!") A szerető papucsot kap, meg fejrevaló kendőt. Régen Váradra jártak, ott találkoztak, de jó találkahely volt a nyári határ is. így