Bertalan Ágnes: Asszonyok, lányok Biharugrán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 42-43. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1963)

emlegetik a kikapós asszony kalandját: „...koma, nyugodjon, már három gyermeke volt aztán a felesége rendes asszony volt, mégis elszökött avval a heprecsóré ángyával. Szaladtak itt az ugrai-erdő kifelé, Nagyváradra. Aztán ott sétáltak ketten a kishídon (fahíd volt a Körözsön, Váradon) a koma azt mondja: Jaj, az meg az én feleségem! Hun te, hun te? Azt mondja az ángya. Nem volt az ott

r csak a szeme káprázott.) , Az egyik ember híres lányt hozott a szomszéd faluból. (Abban a faluban híres lányok, asszonyok vannak, cifrák és szeretőtartók.) S az asszony ebből a szempontból „jól bevált", elhozta az otthoni szokásokat. Az ember rettentő mérges volt. Egy estefelé bekötötte a fejét piros kendővel, ott hajbókolt a kerítés tövén, csalta a szomszédot, a felesége szeretőjét. Már sötétes volt, a szomszéd lódult a csalogatásra, de az ember jól elverte. Az ilyen asszonyoknak az sem számít, ha őt veri meg az ura. Ezek azok az asszonyok, akik a falu szerint: napszámba csinálják. De úgy is mondják rá

s hogy elhajította a gyeplőt. Az orvos és egészségvédelem A falu szinte ősidők óta ismeri az orvost. Az uraság idejében is mindig volt a falunak orvosa. A múlt század végén meg éppen valami tudós orvosa volt, aki vizsgálta a mocsár világát, az állóvizek életét. Ment az orvos, s csak elővette a nagyítóját, s nézte, nézte a parasztok szemében mozdulatlan állóvizet. Abban az időben még nem tudtak semmit a víz nyüzsgő világáról. Ma tudja a valamikori halász, madarász unokája, hogy' a mélységben, a szélgyűrte hullámok alatt millió és millió planktonnal, áíalti és növényi szervezettel van telítve a víz világa. Szemmel alig látható, vörös kis planktonok élnek, nyüzsögnek, s kórokat oltottak az emberi szervezetbe, mert bizony régen nem volt artézi kút (ma három van a faluban). A határbéli kútból ittak, ott pedig olyan fent volt a talajvíz, mindegy volt, ha a rét vizéből ittak is. A sötét hajnalokon jót húztak a kút vizéből; lenyelte a vízibikát, megvolt a baj. A vízi világ termelte a sok szúnyogot, az hordta a lázt, s az orvos csak kutatta, nézte azt a láthatatlan világot, s az emberek bolondnak tartották. De megszokták, hogy van, s ha éppen fetrengett valamelyik paraszt, akkor lehívták az orvost hozzá. Nem hittek benne különösebben, de lassan megszokták a jelenlétét. Ma az orvoshoz — aki körzeti orvos, s két falu tartozik hozzá — naponta 35—40-en mennek! Ezek a könnyebb betegek. Csak ma kis bajjal is orvoshoz mennek. Nyáron, amikor pedig több a betegség, nincs ennyi betege az orvosnak, általában 20 ember megy naponta, mert hiszen nyáron most is változatlanul nagyon el vannak foglalva. Sok a dolog, így aztán akkor lódul csak el a bajával, ha már muszáj. Más községekhez viszonyítva Ugrán nincs járványos megbetegedés, vagy csak nagyon kis mértékben. Ennek egyetlen magya-